A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon

szögletes füléből egy darab letörött, a szíjbújtató nyílás keskeny téglalap alakú. Egyenes szárai hegyesszögben nyílnak szét. Talpa széles, enyhén ívelt. Mére­tek: mérhető h.: 10,7 cm; mérhető sz.: 10,8 cm; talptöredék h.: 8,2 cm; talp­töredék sz.: 2,7 cm. (III. t. 1-2.) 7. Valószínűleg e sírhoz tartozott még több ruhapánt dísz is, melyeket a temető leleteivel együtt őriznek. 3 db ezüst lemez­töredék, és bronz szalag, töredékes állapotban. (I. t. 1-3.) 4 (40/1879). sír Az emberi-, ló- és kutyacsontok 1 m mélyen feküdtek. Mellékletek: 1. Kengyelpár. Rajzuk nem szerepel a közleményben, Varázséji leírásában az előző kengyelpártól való eltérésüket hangsúlyozza. Ennek alap­ján a 66/1879. 266-267. lelt. számú kengyelekkel azonosítottam, a) Trapéz­alakú vállas kengyel, kissé aszimmetrikus kiképzésű. (A III. táblán a hátsó ol­dala látható.) A kengyel egyik válla magasabb, és talpa a másik irányban ki­felé öblösödve ível. Füle négyszögletes, szárai téglalap-metszetűek. Méretek: h.: 17,0 cm; sz.: 12,2 cm; talp sz.: 2,7 cm; fül sz.: 4,1 cm. (III. t. 4.) b) A másik példány azonos típusú. Bal szára és a talpa hiányzik. Méretek: mérhető sz.: 12,8 cm. (III. t. 5.) 2. Csikózabla egymásba kapcsolt szájvasa és egy oldalka­rikája, töredékes állapotban. Méretek: a zablatagok mérhető h.: 5,8 cm, ill. 9,9 cm. (IV. t. 6.) 5 (41/1879). sír 1,3 m mélyen volt az ember váza, mellette ló és kutya csontjait bontották ki. Mellékletek: 1. Jó minőségű ezüstből készült, nyitott végű lemezkarperec. Végei enyhén lekerekítettek, keresztmetszete téglalap alakú. Méretek: átm.: 6,7X6,5 cm; pánt sz.: 0,8 cm; vast.: 0,3 cm; súlya: 36,7 g. (IV. t. 1.) 2. Ismeretlen rendeltetésű vastárgy, melyet Varázséji hibásan lándzsa­csúcsnak határozott meg. Hosszúkás, henger alakú. Teste a felső harmadnál négy lapos élt alkot, melyek téglalap keresztmetszetű hegyes csúcsban találkoz­nak. Tompa végénél nyakszerű bevágás látható. Varázséji elgondolása hibás, mivel tárgyunk enyhén görbült alakja, tompa, köpü nélküli vége ellentmond, hogy lándzsaként használták volna. Bartha A. véleménye szerint csontfaragó eszköz volt. 8 (IV. t. 2.) 3. Kengyelpár. Rajzuk nem jelent meg a közleményben, leírásuknál Varázséji a 3 (39/1879). sírban talált kengyelek formájához ha­sonlítja. Ennek alapján egyikük a 66/1879. 253. lelt. számú kengyellel azonosít­ható. Párja elveszett. A megmaradt példánynak csak a fül-része és talptöre­déke maradt meg. Eredetileg körte alakú kengyel volt. Függesztőfüle téglalap alakú, ívelt szárú. A talptöredéken hosszanti irányban húzódó borda figyelhető meg. Méretek: mérhető talp sz.: 3,2 cm. (IV. t. 3.) 4. A közleményben említett zabla rajzát nem ismerjük, a tárgy elveszett. Esetleg ennek töredéke a Dienes I. által zablatöredéknek meghatározott kis vasdarab. (III. t. 3.) 5. (Erősen elrozsdásodott, téglalap alakú vas hevedercsat. Pecekje hiányzik. Méretek: h.: 6,5 cm; sz.: 5,6 cm; vast.: 1,3 cm. (IV. t. 4.) Varázséji közléséből nem derül ki, melyik sírhoz tartozott a 66/1879. 174. lelt. számú öntött ezüst csat. Felületét bemélyített indák díszítik, melyek alapja aranyozott. A minta a felső részen két elnyúlt félkörből indul ki, majd a csat hosszában haladva kettéválik, és az alsó harmadnál ívelten szétnyílva véget ér. Az inda felső kinyílásánál két kisebb szár nyúlik ki; a nagyobb szárak közti térben hasonlóképpen. Ez utóbbi részbe nyúlik bele két egyenes vonalban ha­ladó inda, mely a csat alsó, háromszög alakúra kiképzett végét két oldalról 8 Bartha A.: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Történeti Szemle I. 1958. 317. A tárgy technikai elemzését és a fémvizsgálat előtti fényképét 1. Fuchs E.—Nándori Gy.: Hon­foglaláskori vas kéziszerszám metallográfiai vizsgálata. Uott, 328—330., 1. ábra. 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom