A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)
Bálint Csanád: Honfoglalás kori sírok Szeged-Öthalmon
szögletes füléből egy darab letörött, a szíjbújtató nyílás keskeny téglalap alakú. Egyenes szárai hegyesszögben nyílnak szét. Talpa széles, enyhén ívelt. Méretek: mérhető h.: 10,7 cm; mérhető sz.: 10,8 cm; talptöredék h.: 8,2 cm; talptöredék sz.: 2,7 cm. (III. t. 1-2.) 7. Valószínűleg e sírhoz tartozott még több ruhapánt dísz is, melyeket a temető leleteivel együtt őriznek. 3 db ezüst lemeztöredék, és bronz szalag, töredékes állapotban. (I. t. 1-3.) 4 (40/1879). sír Az emberi-, ló- és kutyacsontok 1 m mélyen feküdtek. Mellékletek: 1. Kengyelpár. Rajzuk nem szerepel a közleményben, Varázséji leírásában az előző kengyelpártól való eltérésüket hangsúlyozza. Ennek alapján a 66/1879. 266-267. lelt. számú kengyelekkel azonosítottam, a) Trapézalakú vállas kengyel, kissé aszimmetrikus kiképzésű. (A III. táblán a hátsó oldala látható.) A kengyel egyik válla magasabb, és talpa a másik irányban kifelé öblösödve ível. Füle négyszögletes, szárai téglalap-metszetűek. Méretek: h.: 17,0 cm; sz.: 12,2 cm; talp sz.: 2,7 cm; fül sz.: 4,1 cm. (III. t. 4.) b) A másik példány azonos típusú. Bal szára és a talpa hiányzik. Méretek: mérhető sz.: 12,8 cm. (III. t. 5.) 2. Csikózabla egymásba kapcsolt szájvasa és egy oldalkarikája, töredékes állapotban. Méretek: a zablatagok mérhető h.: 5,8 cm, ill. 9,9 cm. (IV. t. 6.) 5 (41/1879). sír 1,3 m mélyen volt az ember váza, mellette ló és kutya csontjait bontották ki. Mellékletek: 1. Jó minőségű ezüstből készült, nyitott végű lemezkarperec. Végei enyhén lekerekítettek, keresztmetszete téglalap alakú. Méretek: átm.: 6,7X6,5 cm; pánt sz.: 0,8 cm; vast.: 0,3 cm; súlya: 36,7 g. (IV. t. 1.) 2. Ismeretlen rendeltetésű vastárgy, melyet Varázséji hibásan lándzsacsúcsnak határozott meg. Hosszúkás, henger alakú. Teste a felső harmadnál négy lapos élt alkot, melyek téglalap keresztmetszetű hegyes csúcsban találkoznak. Tompa végénél nyakszerű bevágás látható. Varázséji elgondolása hibás, mivel tárgyunk enyhén görbült alakja, tompa, köpü nélküli vége ellentmond, hogy lándzsaként használták volna. Bartha A. véleménye szerint csontfaragó eszköz volt. 8 (IV. t. 2.) 3. Kengyelpár. Rajzuk nem jelent meg a közleményben, leírásuknál Varázséji a 3 (39/1879). sírban talált kengyelek formájához hasonlítja. Ennek alapján egyikük a 66/1879. 253. lelt. számú kengyellel azonosítható. Párja elveszett. A megmaradt példánynak csak a fül-része és talptöredéke maradt meg. Eredetileg körte alakú kengyel volt. Függesztőfüle téglalap alakú, ívelt szárú. A talptöredéken hosszanti irányban húzódó borda figyelhető meg. Méretek: mérhető talp sz.: 3,2 cm. (IV. t. 3.) 4. A közleményben említett zabla rajzát nem ismerjük, a tárgy elveszett. Esetleg ennek töredéke a Dienes I. által zablatöredéknek meghatározott kis vasdarab. (III. t. 3.) 5. (Erősen elrozsdásodott, téglalap alakú vas hevedercsat. Pecekje hiányzik. Méretek: h.: 6,5 cm; sz.: 5,6 cm; vast.: 1,3 cm. (IV. t. 4.) Varázséji közléséből nem derül ki, melyik sírhoz tartozott a 66/1879. 174. lelt. számú öntött ezüst csat. Felületét bemélyített indák díszítik, melyek alapja aranyozott. A minta a felső részen két elnyúlt félkörből indul ki, majd a csat hosszában haladva kettéválik, és az alsó harmadnál ívelten szétnyílva véget ér. Az inda felső kinyílásánál két kisebb szár nyúlik ki; a nagyobb szárak közti térben hasonlóképpen. Ez utóbbi részbe nyúlik bele két egyenes vonalban haladó inda, mely a csat alsó, háromszög alakúra kiképzett végét két oldalról 8 Bartha A.: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Történeti Szemle I. 1958. 317. A tárgy technikai elemzését és a fémvizsgálat előtti fényképét 1. Fuchs E.—Nándori Gy.: Honfoglaláskori vas kéziszerszám metallográfiai vizsgálata. Uott, 328—330., 1. ábra. 52