A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bába Károly: Néhány szárazföldi csigatársulás a Tisza-völgyében

A gyékényesből nádas, majd a nádasban a harmatkása megjelenése és túlsúlyba kerülése, növényzeti succecciós változás a víz visszaszorulásával kapcsolatos. A gyűjtőhelyek közül ennek a successiós sornak sorrendben a 6., 5., 7. gyűjtőhely felel meg. Az 5., 6. gyűjtőhelyen közel azonos az összfajszám. A feltöltődést mutató harmatkásásban alakul ki a fajokban leggazdagabb szárazföldi csigaközösség. Más irányban successiót képvisel az 1-4. gyűjtőhely is, ahol tippanos alakul át sásossá. Ezeken a gyűjtőhelyeken az összegyedszám magasabb, mint az előzőeknél, s itt is egy-egy gyűjtőhelyen közel azonos az összegyedszám. A közösségben a csigák jelzik a növényzetben való gazdagodást és az árnyékoltság fázisait. A folyamatban levő növényzeti átalakulásokat érdekes módon a Zonitoides nitidus konstanssá, dominánssá válása mutatja a 4., 6. gyűjtőhelyeken. A két előző munkámban is kimutattam, hogy a Zonitoides nitidus a vízpartokon lejátszódó változások során a szárazföldi csigák közül a legellenállóbbnak mutatkozik (5., 6.). A slegelsők között jelenik meg, illetve a legutolsónak maradva képviseli a szárazföldi csigaközösségeket. Jelen esetben az is megfigyelhető, összevetve az egyes cönózisokat, hogy a Zonitoides nitidus magasabb fajszámú közösségekben közepes dominanciaju fajként jelentkezik. A konstancia azonossági számok [Kulczynski-féle szám (3)] a tápéi és a szikrai synusiumok egymással való összehasonlításában is igen alacsony értékekhez vezetnek. E számok pedig hivatva lennének a közösségek közeiállásáról tájékoztatást nyújtani. így pl. a tápéi gyűjtőhely és a szikrai 3-as gyűjtőhely között a Kulczynski-féle szám ( = Ku) csak 0,50. A tápéi gyűjtőhely és a 4-es gyűjtőhely között; Ки^О^З. A 4., és a 7. gyűjtőhelyek között; Ku = 0,41. A 3., 4. gyűjtőhelyek között Ku = 0,60. A dominancia azonossági számok még alacsonyabb értékeket mutatnak. Az alacsony számértékek azt jelzik, hogy a növényzet lényeges mikroklimatikus különbségek létrehozásával erősen tagolja a csigaközösségeket. A csigaközösségek a növényzet csekély kiterjedése révén kis kitérjedésűek. Az egyes synusiumok mozaikszerűen helyezkednek el egymás mellett. Magasabb cönológiai kategória a legmagasabb közös konstanciajú fajok kiemelése segítségével állapítható meg. (A magas faj azonossági szám a közösségek összetartozására utal; 66%.) Ezen az alapon csak egyetlen fajt emelhetek ki, a Succinea obiongát, mely a holtág sávközösségében, a magasabb cönológiai kategóriát, a szociont jellemzi. E szocion: mozaikszerű sávkomplex. A szociont jellemző S. oblonga a vízpart savanyú növényein jól megél. Figyelemre méltó, hogy a konstans domináns fajok, az általuk létrehozott utódgeneráció alapján is konstans, domináns elemei maradnak a közösségeknek. Míg az alacsony konstanciájú és dominanciaju fajoknak alacsony, vagy nincsen szaporulatuk. Eszerint a konstancia viszonyok kialakulását a konstans fajok fiatal egyedeinek számaránya befolyásolja. A közösségekben a fiatal egyedek lényeges szerepet töltenek be. A meglevő kevés adat alapján a közösség népességszabályozásába is be lehet látni. Úgy tűnik, hogy a népességszabályozó tényező a konstans fajok meglevő egyedszáma. A közösséget alkotó egyedek, a szűkülő, vagy bővülő táplálékadottságok révén, a környezeti tényezők változásakor (pl. a növény281