A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Csalog József: A betemetett vermekbe való temetkezések kérdése

ták be, vagy öntötték teli azokat egy-egy tereprendezés alkalmával törmelékkel. Az elhelyezkedésből, a töltelékföld rétegződéséből az esetek többségében az is megállapítható, hogy a gödörben talált csontváz utólagos betemetés, vagy egyszerűen a szeméttel együtt a gödörbe dobott hulla maradványa-e. - Mindennek megállapítása érdekében azonban két részletben, metszet mentén keli a gödröt kibontanunk, mert a töltelékföld rétegződését, az utólag készült sírgödör határát csakis így sikerül megállapítanunk. Amennyiben a profil elkészítését elmulasztották, a feltárást csak jószándékú, de hibás „ásatásnak" lehet nevezni. A gödrök alakját, mélységét, betemetésük körülményeit kedvezőtlen talajviszonyok és forró nyári hőségben néha eléggé nehéz felismernünk. A kiszáradt föld színét veszíti, a rétegződés olykor teljesen eltűnik. Sok profil készítésével; ezeknek és az időnkint simára lenyírt szelvény aljának permetezővel történő megnedvesítésével azonban igen sokat javíthatunk. (A rózsás öntözőkanna használata nem válik be, mert helyenkint eliszaposítja a felületet. - Célszerű színszűrő, színes üveglemezen, vagy szemüvegen át megfigyelni a permetezés eredményét. A permetező egyébként szőlőben, vagy gyümölcsösben használt kézi-, vagy magasnyomású készülék lehet.) Alapos megfigyelés esetén így máris három lehetőség között választhatjuk ki a tényeknek megfelelőt: A csontváz a törmelékkel egy időben került a betemetett gödörbe; a csontváz a gödör töltelékföldjébe beásott sírgödörben feküdt; vagy nem sikerült a földbejutás körülményeit megállapítanunk. - Ez utóbbi esetben a leletből sztratigráfiai következtetéseket nem szabad levonnunk. Az említett két első lehetőséghez néhány megjegyzést fűzünk: A gödör betemetésével egykorú csontváz nem tekinthető feltétlenül sírnak. A csontváz helyzete ilyen esetben is elárulja, hogy temetkezésről, vagy a telepet ért rombolás után a törmelékkel együtt elföldelt hullákról, ellenséges támadóknak minden kegyelet nélkül a gödörbe dobált testmaradványairól van-e szó. Egyik korábbi cikkemben részletesen bizonyítottam azt, hogy a Hódmezővásárhely - kotacparti ún. hármas sír is ilyen volt.

2 Nem perdöntő ebben az esetben az sem, hogy az egyik Zsoldos-tanyai csontváz karján kagylókarperecet találtak. Ezt az ékszert talán észre sem vették és rajta felejtették az oszlásnak indult hullán.

3 Az említett Zsoldos-tanyai csontvázat Trogmayer Ottó 1968. május 23-án, a szegedi Tud. Ülésszakon tartott előadásában, korábban megírt ellenvetésemet figyelmen kívül hagyva, sírnak nevezte és abból következtetéseket vont le. Konkrét adatokat, pontos sírleírásra támaszkodó cáfolatot nem tartalmazó megállapításainak ezzel a részével tehát nem értek egyet és ismételten hangsúlyozom, hogy az állítólagos Kőrös-temetkezésekre vonatkozó hazai adatokat kivétel nélkül megbízhatatlannak tartom. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy rendszeresen feltárt teljes Körös-telepet ezidőszerint nem ismerünk, s így nem mondhatjuk ki, hogy a Körös-népnek nem voltak külön temetői. Nem dönti el a kérdést az a két újabban talált sír sem, amelynek a hallgatóság körében kézről-kézre adott fényképét az említett előadás alkalmával megvizsgálhattam. A csontvázak kétségtelenül sírban feküdtek. A sírgödröket Körös-cserépanyagot tartalmazó gödör töltelékföldjébe ásták bele. Ilyen kö2 Csalog J. Móra F. Múz. Évk. 1964—65, 42—43. 3 Csalog J. i. m. 42. 22