A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Die Künstlerkolonie von Gyula Rudnay in Szeged

Múltam? Küzdelmes ifjúság, rengeteg akadállyal, harccal, nyomorúsággal, szóval elég sablonos művészsors. Később a kibontakozás, siker, elismerés, úgy itthon, mint külföldön, ami bizony jóleső volt és rávezetett arra, hogy életküzdelmem nem volt hiábavaló és a tehetségnek előbb, utóbb érvényesülnie kell minden nehézség, gáncs, akadály és intrikák ellenére is. Meri akkor bizony az én időmben az érvényesülés útja sokkal göröngyösebb volt mint ma, amikor kormányzatunk, népi demokráciánk intézményesen gondoskodik a tehetségek felkutatásáról, azok közül egyet sem hagy elkallódni, pályájukat, érvényesülésüket mindenképpen egyengeti, elősegíti, anyagi gondoktól mentesíti őket. Kormányzatunk művésznevelő programjába itt kapcsolódik bele az én szerény bajai működésem is, ahol a vezetésem alatt álló képzőművészeti iskolában új tehetségek kibontakozásánál bábáskodom. Végtelen örömmel tölt el, hogy dolgozó népünk egyszerű fiai közt oly sok a tehetséges, akiknek csak egy feladatuk van, dolgozni, tanulni, fejlődni és ennek minden lehetőségét biztosítja számukra kormányzatunk. Nagy öröm és megnyugvás számomra, hogy sok évtizedes pedagógiai tudásommal és művészetemmel ezt elősegíthetem. Egyébként magamról nincs sok írni valóm. Dolgozgatok, azonban inkább csak a nyári hónapokban, hiába a munkakészség csökken, 75 év nem gyerekjáték. A III. Magyar Képzőművészeti Kiállításon is kint van egy idei tájképem. Amilyen szomorúan juttatja eszembe koromat, éppoly megnyugtató és jóleső érzést is nyújt, hogy a Képzőművészeti Főiskolánknak nem is egy professzora van, akik tanítványaim voltak és így átadhatják művészifjúságunknak azt, amit annak idején tőlem tanultak. Jogos büszkeség tölt el, ha erre gondolok! Remélem válaszomban megtalája azt, ami velem kapcsolatban érdekli, a hibámon kívüli késésért mégegyszer elnézését kérem és maradok Budapest, 1953. I. 7-én. őszinte üdvözlettel: Rudnay Gyula DIE KÜNSTLERKOLONIE VON GYULA RUDNAY IN SZEGED Gyula Rudnay (1878—1957), der berühmte ungarische Maler war Professor an der Akademie der bildenden Künste in Budapest in der Periode zwischen den zwei Weltkriegen. Als ein ausgezeichneter Künstlerpedagog Hess er seine Schüler für die Sommerfrische in verschiedenen tiefländischen Städten unterbringen um dort eine weitere Praxis in der Malerkunst zu erreichen. In Makó, Szeged und Hódmezővásárhely entstanden sommit Künstlerkolonien von je 20—24 Personen in den Jahren 1925—27. Im Frühjahr 1926 begann die Organisierung der Künstlerkolonie in Szeged, wobei der Szegediner Graphikkünstler, Ármin Tardos Tausszig eine grosse Rolle führte. Die Mitglieder der Kolonie kamen Anfang Juli nach Szeged an. Sie wurden teils bei Privatfamilien, teils in Schulen beherbergt. Ihre Arbeit hat Gyula Rudnay persönlich geleitet und kontrolliert. Um die Gastfreundschaft der Stadt zu erwidern machten die Rudnay-Schüler diesen Sommer mehrere Zeichnungen rings um die Wotivkirche von alten Häusern und Gassen, welche der Stadtsrat wegen der Bauten der Universität in der nächsten Zukunft, um 1926 zum Abbau beschlossen hatte. — Im Szegediner Museum werden beinahe 60 Kohl- bzw. Bleistiftskizzen als eine Dokumentsammlung sowohl zur Stadtgeschichte wie zur Tätigung der Künstlerkolonie der Rudnay-Schüler in 1926 aufbewahrt. Die Künstlerkolonie hat schliesslich ihre zweimonatliche Tätigkeit durch eine Ausstellung für die Öffentlichkeit bekannt gemacht. Tags zuvor wurde ein künstlerisch-literarisches Abendfest gehalten, dessen Einnahme den unbemittelten Mitgliedern der Künstlerkolonie zuteil geworden ist. Die Eröffnung der Ausstellung fand im Museum zu Szeged am 29. August 1926 statt. Die Lokalzeitung „Dél-Magyarország" hat das Ereignis in einem langen Artikel gewürdigt. Die jungen Künstler, die an die Ausstellung erfolgreich teilgenommen hatten, wurden namentlich aufgezählt: Attila Balázs, József Chôma, István Csóka, László Darvas, Gizella Dobóczki, Lajos Feld, László Ferenczy, Mátyás Fuhrmann, Kálmán Istókovits — der übrigens der älteste unter ihnen war und so sich als beauftragter Leiter der Kolonie betätigte — Katalin Junger, Albert Kaffka, József Katona, Éva Kemény, Imre Kupferstein, Ernő Misztrik, Zoltán Nagybányai Nagy, Margit Opitz, József Rimóczi, Béla Varga, Valéria Várkonyi und Ilona Zárai. Auch ein Katalog mit mehreren Reproduktionen wurde von der Ausstellung herausgegeben, der sich heute mit seinen statistischen Angaben als ein interessantes kunsthistorisches Do203