A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Rudnay Gyula szegedi művésztelepe

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968 RUDNAY GYULA SZEGEDI MÜVÉSZTELEPE Egy művésztelep létesítésének gondolata Szegeden már a század első éveiben felmerült. Az ösztönzést és a mintaképet a nagybányai, szolnoki és a kecskeméti művésztelepek adták. A terv megvalósításához az akkori kultuszminiszter, Vlasics Gyula állami segélyt ígért, melynek összege a minisztérium művészeti ügyeit intéző Lippich Gusztáv szerint nem lett volna kevesebb évi 8000 koronánál, vagyis annyi, mint amennyit Szolnok erre a célra kapott. Tekintve azonban, hogy erről az állami támogatásról nem a magát illetékesnek tartó Szegedi Képzőművészeti Egyesület vezetőségét értesítették, hanem az itteni tanácsi tisztviselőknek szóltak, így a Szegedi Művésztelep megvalósításának ügye egy időre abbamaradt. 1910 nyarán, a Tisza-parti város haladó szellemű értelmiségei közül, a művészetet szerető orvosok, mérnökök és tanárok, a helyi festőkkel, szobrászokkal karöltve ismét foglalkozni kezdtek a szegedi művésztelep megvalósításának kérdésével. Amint a helyi újság írja „. . . Hollósy Simon festőművész és Kallós Ede szobrászművész, akik a szegedi mozgalmat nagy figyelemmel kísérik, úgy nyilatkoztak, hogy Szegeden jó alkalom nyílik arra, hogy az eseményeknek, az itteni tájnak és a tanyavilág lakóinak néprajzi helyzete magyar művészeket neveljen."

1 Bár a létesítmény vázlatos tervezetét pályázat útján el akarták készíttetni, mégis kellő állami és tanácsi fedezet híján, a szegedi művésztelepet ezúttal sem sikerült megvalósítani. A harmadszori próbálkozásra ismét çgy évtized múlva, a Tanácsköztársaság idején került sor. A helyi Szellemi Munkások Szakszervezetének képzőművész csoportja 1919 március elején fontos indítványt terjesztett a Néptanács elé, amelynek első és legfontosabb pontjaként az Újszegeden létesítendő Művésztelep szerepel. Elképzelésüket úgy kívánták megvalósítani, hogy - javaslatukat idézve - „. . . a luxusvillákat e célra lefoglaljuk. Ezen villákat műtermek számára át kell alakítani és az egyes művészeknek átengedni. Ily módon a művészek lakáshoz és műteremhez jutván, egy törzsökös művészgárda letelepedését kezdeményezhetjük, mert hisz eddig saját bennszülött művészeink is hazátlanok voltak Szegeden. Hivatkozhatunk ezzel szemben Nagybányára, Kecskemétre és Szolnokra, ahol a város ugyan annyi áldozattal művésztelepet létesített, ahol a művészek nemcsak országos, hanem európai hírnevű iskolákat alapítottak. Azon művészek számára, akik arra igényt tartanak, néhány hold föld adományoztassék, amelyen ők megfelelő kertgazdaságot, virág- és gyümölcstermesztést folytathassanak. Ilyen gazdálkodás, tudvalevőleg a művészek lelkiéletének nagyszerű rugója és egyszersmind könnyebb megélhetésének is kitűnő eszköze. 1 Művésztelep Szegeden. Szegedi Híradó (továbbiakban: SzH) 1910. aug. 7. 189