A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Dömötör János: A Plohn-gyűjtemény

Hatodik sorozat: Temető. Tartalma: Régi magyar fejfák, harangok."

15 A támogatás iránti kérelem teljesítésével a helyi szabadoktatási felügyelő is egyetértett dr. Bátky Zsigmondhoz, a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának igazgatójához intézett levelében.

16 A kérelem és a felvételek sorsa azonban az ajánló levél ellenére is kedvezőtlenül alakult. A Néprajzi Múzeum igazgatója 1923. január 8-án kelt a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójához intézett véleményező levelében

17 kifejti, hogy több mint 20 éve ismeri a felvételeket, és hogy a szóban forgó tervezetet előző év őszén megtekintette. Majd arra utal, hogy Plohn József ajánló leveleket is kért a Néprajzi Múzeumtól, melyet azonban nem kapott meg. A levél szerint azért nem, mert „nyomban beláttam, hogy itt tisztán nyereségre alapított, nem minden tekintetben kifogástalan vállalkozásról van szó". Továbbiakban a levél rámutat arra, hogy más fényképészek is küldenek ki képeket külföldre, részben a Néprajzi Osztály intenciója alapján és ezt propaganda szempontból a levél írója is helyesnek tartja. Plohn József esetében azonban pontokba szedetten különböző tényeket ajánl megfontolásra és figyelembevételre. E pontok a következők: Első pont szerint a néprajzi vonatkozású fényképek felvételére Plohn József figyelmét a vásárhelyi festőművészek és az ottani múzeum őre, Kiss Lajos hívták fel. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a szellemi munka, szigorúan véve a szellemi tulajdont, legelőbbis a képek jórészére vonatkozólag az illető uraké, akik annak idején kikötötték maguknak a publikáció jogát is". Kikötötték továbbá a levél szerint azt is, hogy minden felvételről l-l példány ingyen a vásárhelyi múzeumot illesse. Megjegyzi a levél, hogy ez utóbbi kötelezettségét Plohn József nem teljesítette. Második pontként azt említi a levél, hogy a felvételek tárgyi anyaga jórészt a vásárhelyi múzeum gyűjteményi anyagának lefotografálásából származik. Ezekből is illette volna l-l példány a múzeumot. A levél harmadik pontja arról szól, hogy a szóban forgó képek egy részét még a háború előtt megvásárolta a Néprajzi Osztály, és a továbbiakra nincs is szüksége. Kifejti még a levél, hogy a Néprajzi Múzeum eredeti lemezeket vidéki fényképészektől jóval olcsóbban vásárolt már. Felveti végső gondolatként, hogy a támogatásként kért összegből a múzeum saját dolgozóival olcsóbban el tudná végezni a fotografálás munkáját. Máris foglalkozik színes felvételek elkészítésével a Néprajzi Osztály, és hogy 160 db 40-50 cm-es nagyságú akvarellt készíttetett egy magyar népművészeti kiadvány részére. A levél utolsó mondataiban az addig tárgyilagos hang eléggé szokatlan módon megváltozik. „Plohn úr, mint annyi más vidéki fényképész, jelenleg erősen megcsappant forgalommal dolgozik. Mint előttem kifejtette ez adta neki az itt előterjesztett gondolatot, melynek megvalósítása végett most utólag fajának ismert élelmességével az államtól akar anyagi támogatást elnyerni. Bár elismerem, hogy ezzel hazafias célt is szolgál, mégis a fentiek alapján javasolom, hogy kérvénye kereken uttasíttassék el, még azt sem javasolom, hogy bárminemű más, vagy nem múzeumi támogatásban részesíttessék, mint ugyancsak tőle értesültem, vállalkozása eddig enélkül is beváltotta a hozzá fűzött várakozá15 Tornyai János Múzeum, Plohn József levelezése 1. 16 Tornyai János Múzeum, Plohn József levelezése 2. 17 Néprajzi Múzeum irattára 3/1923. 172