A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Nagy Dezső: Régi május elsejék Csongrád megyében

1907. Hódmezővásárhely Kora reggel tüntetők nagy tömege vonult fel a város főbb utcáin jelzőtáblákkal, munkásdalokat énekelve, éltetve a népjogokat, abcúgolva a munkáltatókat és a kormányt. Ezen a felvonuláson megmutatkozott a május elsejék harcos jellege. A népkertben megtartott ünnepélyen szavalta Kapás Mária az alábbi lendületes, lelkesítő költeményt: „A Teremtés legszebb, legcsodásabb napja Légy üdvöz május első reggele Millió munkás munkáját hagyja abba Millió rabszolga láncát tépi le E földön ez az egyedüli ünnep Mert maga a Természet ünnepel A kikelet imára hí bennünket Szabad pacsirta himnuszt énekel. . ." Az ötven év előtt szavalt költeményt fejből, megakadás nélkül mondta el a 75 éves adatközlő és hozzátette, hogy sírtak a dolgozók mikor hallották és a későbbi években is mindenki aki ott volt emlékezett erre a versre. Időnkint el-elszavalta más alkalmakkor is.

17 1907. Makó Nagy lelkesedéssel készültek május elseje megünneplésére. Legjobban szervezve a szabók, földmunkások, asztalosok, cipészek voltak, de az építőmunkások sem maradtak hátrább, összeültek - miképpen ünnepeljék meg a munka ünnepét. Itt is Zombory elvtársat bízták meg a szervezéssel és kivitelezéssel. Ö arra is ügyelt, hogy miképpen szabja meg az egyes szakmák felvonulási sorrendjét, mert a szakmabeliek nagyon érzékenyek voltak arra, hogy melyik megy előbb. A Gödör vendéglőnél találkoznak az volt a terv - ebéd után. Oda is mentek a dolgozók. Akkor felállította őket nyomdászok, kőművesek, asztalosok, cipészek sorrend szerint - utánuk jöttek a kisebb szakmák. Elmentek az Úri utca sarkáig. Ott megállottak. Minden csoportnak volt zászlaja és szakmai jelzőtáblája. A nemzeti lobogót vörös fátyollal vonták be. Szemből a Vásárhelyi sugárútról a földmunkások jöttek zeneszóval. Mikor „elénk értek meghajtották a zászlóikat és tábláikat és elvonultak előttünk". Akkor a többiek hozzájuk csatlakoztak. Az egész város kint volt a Főtéren és nézte a munkások parádéját. Utána a Ligetbe mentek. Zombory tartotta az ünnepi beszédet. A munkásság helyzetéről beszélt és május elseje jelentőségéről. Közbe a rendőr húzogatta a kabátját, hogy elég lesz mán, de ő rája se hederített - mint mondja - „Olyan fegyelem volt ott, hogy a rendőrök nem tudtak belénk kötni, nem is volt semmi baj!" A táblákon ilyen feliratok voltak: „Jogot a népnek!" „Haza csak ott van, ahol jog is van!" „8 órás munkaidőt" (Ez a nyomdászok tábláján volt. Ettől az évtől kezdve minden évben megtartották a május elsejét. Nők a felvonulásban csak a földmunkások között voltak..)

18 17 Kapás Mária 73 éves munkásnő közlése. (A verset Palágyi Lajos írta.) Megj. Népszava 1890. V. 4. száma. 18 Zombori Lajos 78 éves asztalos közlése. Makó. 153