A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Bálint Sándor: Móraváros

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968 MŐRAVÁROS Szeged városának nagyjából a Kálvária utca, ma Tolbuhin sugárút, körtöltés és a Petőfi sugárút által közrefogott részének Móraváros, röviden Móra, az alsóvárosi nép ajkán Újváros a neve. A Móra elnevezés talán még Móra Balázs főbíró idejére (1676) megy vissza, akinek cölöpökkel védett nemesi kúriája itt állott valahol. Móraváros vízállásos, mai napig feltörő nádas földje évszázadokon át nyilvánvalóan lakatlan volt. Legföljebb hátságain alakultak ki kertek, szőlők. Ilyen volt a XVIII. században emlegetett, de a név után föltétlenül még a középkorban telepített Betlehem, a mai Rákóczi utca nyugati részén, továbbá a Mestörhögy, nyilván az alsóvárosi templomtól északnyugatra. 1750. Elégh ollyan föld vagyon Alsó Városon lévő Temető mellet, ki másként Mester hegynek is mondatik. Az Aszalóhögy, olykor Aszalóvőgy, röviden Aszaló nagyjából a mai Kálvária sor és Korda sor szögében terült el. Az első világháború után Ottovay telep néven épült be. 1746. Aszalló Vőgyben lévő két darab Szöllőm. 1778. Aszaló heg. Ettől délre terült el a ma már szintén beépített Hernyós kertség. A körtöltéstől, budapesti és szabadkai vasútvonaltól bezárt kis háromszögletű részének viszont Teás a neve. A Cserepessor a régi fazekasok, népiesen cserepesek hajlékára, illetőleg munkahelyére emlékeztet. Nem véletlen, hogy a Város legnagyobb téglagyára a múlt század folyamán itt bontakozott ki. Hogy a mai Móraváros területe még a XVIII. században is lakatlan volt, az egykorú térképek mellett az is bizonyítja, hogy a Kálváriát, amelyik mindig a város szélére szokott kerülni, a mostani Bolyai utca táján szőlők között (inter vineas) állították föl. Itt volt a piaristák kertje is. Tőlük nyugatra a mai árvaház táján volt a katolikus és görögkeleti, később még a zsidó temető. Itt a katolikus temető melletti szántóföldön folyt hosszú időkön át a palánkiak Márk napi (ápr. 25) búzaszentelése, amelynek emlékezetét a Víz előtt a Búzaszentölő utca (mai semmitmondó neve Zoltán utca) tartotta fönn. A Kilpalánk, tehát nagyjából a mai két körúttól, továbbá a Kossuth Lajos és Petőfi sugárutaktól körülhatárolt terület benépesedésével a múlt században, az 1831. évi kolerajárvány után a Kálváriát és a temetőket mostani helyükre telepítették. Az így felszabaduló területeket és szomszédos szántóföldeket, tanka néven emlegetett vízállásokat, amelyek hajdanában a kihalt Móra család, majd Nagy Ferenc szenátor birtokában voltak - innen az egykorú megjelölés: Nagy Ferenc födje - házhelyekül osztották ki. Az új városrész szabályos utcasorai, arányos * Tanulmányrész szerzőnek a Rókus (MFMÉ 1957. 165—170)

5 az Alsóváros (uo. 1958— 59. 123—126), a Palánk (uo. 1960—62. 147—160), à Felsőváros (uo. 1963. 121—128) című várostörténeti cikkekkel. A szerkesztő 139