A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

T. Kontik Mária: Bevarrott ujjú női ingek

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÊ) 1968 DÉL-ALFÖLDI BEVARROTT UJJÜ NŐI INGEK A népi öltözködés szakirodalma minden esetben foglalkozik a női viseletben igen fontos szerepet játszó inggel. Palotay Gertrud ezeket az ingeket szabásuk szerint két csoportra osztja: a bevarrott és mellévarrott ujjú ingekre. Dolgozatában

1 azonban csak a mellévarrott ujjú ingtípust tárgyalja, kihagyva a „kevésbé érdekes és változataiban is szegényesebb bevarrott ujjú ingcsoportot". Ez alkalommal ezt a hiányt szeretnénk pótolni a dél-alföldi viselettel kapcsolatosan. A következőkben a szegedi múzeum néprajzi gyűjteményében őrzött bevarrott ujjú női ingeket mutatjuk be. A fehér vászoningeket köznapra és ünnepre egyaránt viselték. A gyári sifonból vagy a maguk szőtte házivászonból az ügyesebbje otthon varrta, de a legtöbb varrókkal varratta. A rendelkezésre álló vászon szélességéhez igazodott az ing szabása (1. ábra). Négyszögletes egyenes darabokból varrták a bevarrott ujjú női ingeket is éppúgy, mint a mellévarrottakat. Az általunk bemutatásra kerülő bevarrott ujjú női ingek készítéséhez az egy téglalapból készült derék, szintén téglalap alakú ujjak és vállfolt, valamint a négyzetes páha darabjait szabták ki. Igyekeztek a vászon teljes szélességét vagy annak felét felhasználni az egyes darabokhoz. A tartozékok méretei is úgy alakulnak, hogy lehetőleg semmi se vesszen kárba az anyagból. Ezért is adódik a vállfoltok és páhák méreteiben különbség az egyes ingeknél. A férfiingekhez hasonlóan, az ujjakat ráncbaszedve mindig a váll felett erősítették a derékhoz.

2 Vállfoltot is alkalmaztak, vagyis a vállakat egy külön réteg vászonnal borították, mely általában a páha alsó csücskéig ér. Az ing eleje a hátával vállnál mindig egybeszabott. A kettőbe hajtott vászonból a vállak mentén a vállszélességen felül maradó részt mind kivágták a nyak számára. Ingeink felén a férfiingekhez hasonlóan a vállfoltok ráborítása után a nyakkivágástól a vállak felé kb. 3 cm hosszú bevágást alkalmaztak. A derék és a vállfolt közé a bevágás mentén háromszög alakú dupla vászondarabkát csúsztattak. A nyak ráncolásával ezt a háromszög-betoldást is beráncolták, melyet keskenyebb vagy szélesebb pántba rögzítettek. Evvel ellensúlyozták az egyenes vállak és a kerek nyak találkozásának húzódását a szűkebb nyakú ingeken, míg a bővebbre hagyott nyakkivágásnál erre nem volt szükség. Az eleje közepét derékig függőlegesen, a derék mentén pedig vízszintesen felvágták, hogy a mellrész lerakását és a derék táncolását szabadon végezhessék. A lerakás és ráncolás összedolgozásának elfedése keskeny sima pánt rávarrásával történt. A derék bősége általában a vászonszélesség kétszerese, az ujjak bősége ellenben egy vagy féi 1 Palotay Gertrud: A magyarországi női ingek egy szabástípusa. Népr. Ért. 1931. 153—163. 2 Kovács János: Szeged és népe. Szeged 1901. 210. 109