A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Balahuri Eduárd: A medvegyivcei bronzlelet

A MEDVEGYIVCEI (MEDVEGYFALVAI) BRONZLELET Kárpát-Ukrajna területéró'l a háború utáni 20 év alatt több mint 40 bronzlelet került a területi múzeumba. A legérdekesebb az utóbbi év folyamán múzeumba került bronzleletek közül a medvegyivcei. Ez a lelet 1964 végén szőlőtelepítési munkálatok közben került napvilágra a Bábinka dűlőn. Egy agyagedényben volt elrejtve és 27 darabból állt. Mielőtt analizálnánk a feltárt anyagot, előbb meg kell ismerkednünk a lelőhellyel. Település volt, kb. 1260m

2-en, egy dombháton terült el. A települést 1966 nyarán kezdte feltárni az uzshorodi egyetem régészeti expedíciója. 146 m

2 területen három fontos települési komplexumra bukkantunk, az egyik egy felszíni lakóhely volt, melynek romjai 36 m

2-t foglalnak el és arra engednek következtetni, hogy a falai agyaggal betapasztott sövényből voltak. A ház északi és déli részén két tűzhelygödröt találtunk, benne hamuval, széndarabokkal és cseréptörmelékekkel. Az egyik tűzhely feneke teljesen kiégett, a másik nagy kődarabokból volt kirakva. A romok alatt különböző alakú és vastagságú felsőszöcsi típusú tálakat, fazekakat és bögréket találtunk, valamint őrlőkődarabokat, köszörűköveket és egy nyakékszerű bronztárgyat. A másik objektum az elsőtől 2—3 m távol délre terült el. Ez félig földbevájt kunyhó, tűzhellyel, amelyen az előbbiekhez hasonló tárgyak voltak. Ezen a helyen került napvilágra a már említett 27 bronztárgy. A kunyhótól két-három méterre nyugatra, egy földbevájt kunyhó nyomait fedeztük fel, melynek területe 14 m

2

. Négyszög alakú, gömbölyített sarkokkal, középen tűzhelygödörrel, a felszíntől mintegy 75 cm mélységben. A tűzhely alja nagy kődarabokkal volt kirakva. A bronzleletből először a lószerszámokat mutatjuk be. Eredeti a 24 cm hosszú, 5,8 cm széles és 150 gr súlyú zabola amely kissé ívelt, tőrre emlékeztet. (1, 2 ábra). Ehhez hasonló volt a másik zabola töredéke. (1, 3 ábrák). Hasonló típusú zabiákat még eddig nem ismerünk, ellenben hasonló változat már volt a Kárpát-Ukrajnai nagybegányi leletben. Bernyakovics Konsztantin szerint ez a zablafajta Közép-Európából származik és a középső bronzkor végi és a késő bronzkor eleji időből származik és véglegesen a késői bronkorban terjedt el.

1 Mircsa Russzo szerint ez a zablafajta nagyon ritka. Erdély területéről csak néhány példány ismeretes.

2 Ezt a kutató a késő-bronzkori és Hallstatt kezdeti idővel datálja.

3 A következő tárgy (szintén a lószerszámokhoz tartozik), egy gyűrűs fejben végződő téglalap alakú függő. (1, 2 ábra). Ez egy 8,8 cm hosszú, 2 mm vastag és 15 g 1 Bernjakovic, K. Bronzezeitliche Hortfunde vom rechten Ufergebiet des Oberen Theisstales Karpatukraine USSR, Slovenska archeológia. VIII—

2, 1960, 336. 2 Pycy, M., „Докиммерийские" детали конской сбруи из Трансильвании. Dacia, 1960. 176 3 U. о. 173. 79