A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Csalog József: A réteg megfigyelésekre alapozott őskorkutatás problémái az Alföldön

meggyőződésből. Szerencsére a régi dokumentáció segítségével a tévedések mindig kimutathatók. Bodzáspartról egyetlen fényképre is elég hivatkoznom. (7. ábra.) Az egymás töltelékföldjébe ásott világos töltelékföldű bádeni gödrökbe utólag beleástak egy mély, kerek vermet, s ezt használaton kívülhelyezve sötét töltelékfölddel temették be. Beledobáltak néhány bütyökdíszes, ún. aeneolitikus edénytöredéket, egy marhadögöt is, és természetesen belekeveredett ebbe a földbe néhány kallódó, régi bádeni cserép, Bodzásparton tehát az alsó rétegbe tartozott a bádeni anyag éppen úgy, mint Ószentiván csontvázas gödreiben is. (A két lelőhely sztratigráfiájának későbbi átértékelésével az ezirányú kísérletek számos hibájával ezen a helyen felesleges lenne bővebben foglalkoznom. A bodzásparti fénykép, Ószentivánt illetően pedig Tóth Gábor leletismertetése [Dolg. XVII. (1942) 144.] a helyes tényállást félreérthetetlenül megvilágítja. Ez a sztratigráfia a székely-zöldtelekinek pontosan a fordítottja, s így nemcsak a két csoport egykorúságát bizonyítja, hanem a mozgásirányokra is fényt vet. (8. ábra.) Hódmezővásárhely- SzékelyBodzáspart zöldtelek Polgári ^ ^ Bádeni . * Bodrogkeresztúri Bádeni . ' • Polgári 8. ábra Semmit sem változtat a tényeken, hogy a régebbi sztratigráfiai megfigyeléseket 30 éven belül a legkülönbözőbb pótmagyarázatokkal, — ugyanabban a könyvben három egymással össze nem egyeztethető változatban — Arch. Hung. XXXV. — igyekeztek egyesek félremagyarázni. Sztratigráfiai adataink kritika nélkül használhatatlanok. Ismétlem, hogy elferdítésükért a jóhiszemű elméleti elfogultságot okolom, de van olyan is, amelynél a nagyfokú feledékenységet is számításba kell vennem. Ilyen Ószentiván 13. gödrének rétegsora, amelyet az ásató — akkor, amikor a Körös-csoportot a tiszai- „kultúra" III. periódusának tartotta, — 1932-ben az elméletnek megfelelően írt le, 5 évvel később, — amikor a Körös-csoportból a legrégibb magyarországi neolitikum lett, — pontosan fordítva. A sztratigráfiával egyértékűnek szokták tekinteni azt, hogy a nagy temetők keramikája — ha a sírok kronologikus sorrendjét sikerül megállapítani, idővel — új típusokkal bővül. A gondolat Hillebrandtól származik — (Arch. Ért. 1927.) — s gyakorlattá vált Polgár—Basatanya publikációjában. A temető korábbi felében bütyökdíszes, kisréti-parti típusú keramikával rendelkező nép temetkezett, a későbbi sírokban fellép a tejesköcsög és a szalagfülű keramika. Hillebrand, aki nem volt telepásató, úgy vélte, hogy a nagy temetők új típusai időközben kialakult új formák, az újabb stílusba való típusai időközben kialakult új formák, az újabb stílusba való átnövés hírnökei. A szalagfüles köcsögnek és az ugyanilyen fülekkel ellátott egyéb edények azonban nem új formák, hanem olyan csoport jellegzetes készítményei — Jászberény—Borsóhalma, Kiskörös, — amelyből a bütyökdíszes keramika hiányzik. Basa II-ben tehát nem új edényformák jelentkeznek, hanem mert megnyílt az átvétel lehetősége a borsóhalmi típusú keramika is helyet kapott a régi formák mellett. 46