A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 2. (Szeged, 1968)

Kozák Károly: A szegedi Szent Dömötör-templom építéstörténetének kérdései

A most rekonstruált templomalaprajz, forma, az ebből leolvasható szerkezet és méret tekintetében igen nagy hasonlóságot, sőt bizonyos vonatkozásban egyezést mutat az 1251-ben alapított turóci (Znióváralja) és a mórichidai (Árpás) premontrei prépostságok templomaival. Ezeknek a templomoknak keleti szentélyfalában olyan kettős ablakokat találunk, amelyek a már említett pannonhalmi, bélapátfalvi ablakelrendezést követik, s azt tovább is sugározzák a környéken (Znióváralja, plébániatemplom, Turócszentmártont stb.).E templomok építésének ideje biztos alapot szolgáltat — a fent említett egyezések, hasonlóságok alapján — a szegedi Szent Dömötörtemplom első építkezésének korhatározásához. Ennek alapján az egyenes szentélyzáródású, egyhajós, sarkain egymásra merőleges támpillérekkel erősített Szent Dömötör-templom építésének idejét a XIII. század közepére határozhatjuk meg. (Ez időben a domonkosok is építenek hasonló alaprajzú templomot Veszprémben és a Margitszigeten.) A fenti vizsgálattal nem zárhatjuk le a templom építéstörténetének kutatását. A fenti rekonstrukciónak is vannak még megoldandó részletei, amelyeket csak ásatással lehet véglegesen bizonyítani. Hiányoznak fontos csomópontokra vontkozó adatok) hajó és szentély csatlakozása, diadalív, az E—D jelzésű fal végződései stb.), amelyek a most felrajzolt képet megerősíthetik, illetve esetleg módosíthatják. Elképzelhető ezen a templomon belül még egy kisebb, rövidebb templom maradványa, amelynek hajója az E pontnál, szentélye pedig a tornyok keleti falának vonalában záródott volna. Hasonló méretű a XIII. század közepe táján épült, egyenes szentélyzáródású plébániatemplomok jelentős része. A most folyó építkezések (szabadtéri színpad) idején megfigyeltük, hogy a torony DK-i szögleténél két függőleges varrat van, feltehetően két különböző korú szentélyfal maradványa. (A belső 55 cm vastagságú, a külső 1,30 m.) Az sem lehetetlen, hogy az egyeneszáródású szentély előtt egy másik, kisebb, talán félkör alaprajzú szentély volt. (Ez esetben a Szent Dömötör kultusz e helyen való korábbi megjelenése is igazolódna.) A Szent Dömötör-templom fenti elemzése és korhatározása a várostörténetbe is szervesen beilleszthető. Nem valószínű, hogy Szegeden a XI. században három nagyobb méretű templom állott volna, bár nem elképzelhetetlen. A várostörténet kutatói a vár területén feltételezik a legkorábbi templomot, amelyről azonban biztos adatunk még nincs. A várfal bontásakor előkerült románkori köveket Entz Géza nagyobb részt a Szent György-templomhoz tartozóknak (XII. század) tartotta, néhány XIII. századi faragványt pedig a Szent Péter-templom maradványai közé sorolt.

19 A Szent György-templom XII. századi építésére a háromhajós, három félköríves szentéllyel záródó alaprajzon kívül a fal külső oldalán jelzett falpillérek és a szentélyek csatlakozási pontjainál jelzett falrészletek is utalnak. Ez utóbbi megoldás a hazai anyagban ritkán fordul elő. Összehasonlításra e tekintetben Bátmonostor és Garamszentbenedek mutatkozik leginkább alkalmasnak. A névadó szent, valamint az alaprajzi elrendezés alapján ez esetben is felvetődik a bizánci hatás lehetősége, amelyet alátámaszt némileg a Kőtár egyik fehérmárványból készült gyámköve (Katalógus: 8. sz.). Az eredetileg oszlopfőnek készített, jellegzetes palmettákkal díszített kő átfaragott állapotában kapcsolódik a másik, fejjel díszített gyámkőhöz (Katalógus: 79. sz.). Palmettás díszítése alapján azonban ahhoz a XI. század közepe táján működő kőfaragóműhelyhez — valószínűleg királyi — kapcsolható, amely a Szekszárdon, Veszprémben, Tihanyban, Visegrádon, Pilisszentkereszten és BodrogEntz Géza: Kőtár, Móra Ferenc Múzeum, Szeged. [1965] 13—14. 148