A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

Tömörkény több ízben fölemlíti a szólásmondást: „elpusztul az a tanya, amelynek pávája és jegenyéje van." A mondást korábban Mikszáth is megörökítette a Szeged könyve egyik tárcájában. írónk a szólás kialakulását is nyomon követi: „Ez kezdetben ...a pazarlást, a fölösleges költekezést jelentette, meg azt, hogy kár olyasvalamit tartani a ház körül, ami nem hajt hasznot. De később babonává alakult, s nyomán félik a pávát, nem is láttam vagy tíz esztendő óta..." (8:207) Gyógyítás A hiedelemvilág elemeivel szorosan összefüggenek a népi gyógymódok. Tömörkény e témára vonatkozó ismereteit „Tanyai orvosságok" című szakcikkében összegezte, melynek sok adaléka föllelhető elbeszéléseiben is. Itt megint csak az elszórt adatokat vesszük sorra. Közkeletű szólásmondás szerint „fűben-fában van az orvosság". A népi gyógyítók használtak gyógynövényeket és gyógyszertárban kapható növényi eredetű szereket, de Tömörkényt elsősorban a sajátos, primitív eljárások érdeklik. Gyakoriak a ráolvasások. Ha pl. a lány szabadulni óhajt a szemölcstől, holdújuláskor háromszor mondja a következő mondókát: „Új hold, új király, Vendégségbe hivattál, De én nem möhetök el, Szömölcsömet küdöm el." (3:393) Ráolvasás szokásos a mádra, a női betegségek egy bizonyos fajtája esetén is (szövegét 1. 3:394). Gyakran alkalmazzák a gyógymasszázst. A beteget ököllel megnyomkodják, meggyúrják, akad olyan gyógyító, aki meggázolja, meg is tapossa a fájó testrészeket a gyógyulás érdekében. Említ egy gyúróasszonyt, akit a törvény kuruzslás vádjával üldözött, pedig a masszázst sikeresebben alkalmazta, mint az orvosok. (8:393) Harmadik sajátos gyógyító eljárás a füstölés. Ráfüstölnek a betegre, különféle száraz virágok és gyökerek meggyújtásával (pl. tömjénfüstölés) (3:393). Gyógyítással általában idős asszonyok foglalkoznak, akiket a tanyai nép kenőasszonynak nevez. A kenőasszonytól különbözik a, javasasszony, aki „durva kuruzslásokat is végez" és orvosszerei nem mindig válnak be. (8:376) Mellfájás, szárazbetegség ellen mézes pálinkát itatnak a beteggel. Ajánlatos még orvosságul a torma leve, avas szalonna fogyasztása és petróleum vagy petróleumos pálinka ivása (3:216). Ezenkívül a tüdőbetegnek székfűvirágot is szokás főzni. (5:251) A harmadnapos hideglelésnek nevezett láz ellen hathatós gyógyszer a paprikás pálinka (8:403). Daganatokra és zúzott sebre a nyúlhájat tartják alkalmas orvosságnak. (3:393, 8:44). Vérző sebre megrágott sóskalevelet tesznek, (4:192) de nyílt seb bekenésére használják a kocsikenőcsöt is (3:393), ami a fertőzés veszélye miatt nehezen érthető gyógymód. A század elején neves gyógyító ember, csodadoktor volt az alsótanyai Engi Tüdő Vince. Tevékenysége annyira érdekelte Tömörkényt, hogy több éves időközönként újból és újból visszatért működésére és igyekezett megfejteni hatásának titkát. Engi Vince egyike volt azoknak a paraszti gyógyítóknak, akik a nép rejtelmes dolgok iránti vonzalmát, csodákban való babonás hitét kihasználták. Tömörkény 1903-ban ír először róla: a tanyai nép azt tartja felőle, hogy átlát az embereken, mint a röntgen-orvos. Ez a hatásos „csoda" alapozza meg hírnevét. (3:395) Érdekes, hogy egyetlen sikerült gyógyítását, racionális gyógymódját sem említi, csak tudománytalan eljárásait veszi tollhegyre. Pl. Engi Vince — bár írástudatlan — a betegeknek receptet ír, majd a receptpapírt a szájába, megrágja és lenyeli. Ismert gyógymódja a beteg szöges deszkára fektetése és kemény masszírozása. Utóbb a tanyaház tisztaszobájában kápolnát rendez be, ahonnan prédikál a népnek. Jellemző körül92