A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Juhász Antal: A tanya néprajza Tömörkény István műveiben

Munkánk célja a szegedi tanyák népére vonatkozó néprajzi adatok, leírások számbavétele Tömörkény írásaiból. A fölmérés alapja az író műveinek minden eddiginél gazdagabb kiadása, amely a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

4 Ezúttal terjedelmi megszorítások miatt nem tárgyaljuk Tömörkény tanyai néprajzának egészét, hanem csak az anyagi és szellemi kultúra hagyományos értelemben vett tárgyköreibe tartozó adalékokat vesszük leltárba. A most bemutatásra kerüló' tömörkényi tanyakép a tanyavilág társadalmára, életmódjára vonatkozó adatokkal válnék teljessé, amelyek társadalom-néprajzi, szociográfiai szempontból egészítik ki e dolgozatot. A tanya napjainkban a társadalomtudományok több ágában: a szociográfiai, népművelési, néprajzi kutatásokban és az irodalomban az érdeklődés homlokterében áll. Úgy véljük, a mai, modern szempontú kutatásoknak hasznára válhat, ha Tömörkény néprajzából most a tanyavilágra vonatkozó adatokat emeljük ki. Fölmérő munkánk elsősorban a szépirodalmi anyagra terjed ki, az említett szakfolyóiratcikkekre — melyek a szaktudomány számára hozzáférhetők — csak ritkán, a hiányzó részletek kiegészítése végett támaszkodunk. Milyen a néprajzi forrásértéke Tömörkény elbeszéléseinek? — A modern néprajzi kutatás nem elégedhet meg a korábbi méltatok megjegyzéseivel, melyek sűrűn fölemlítik „néprajziasságát". Ok irodalomtörténeti alapállásból szemlélték Tömörkényt és többnyire megrótták a hosszadalmasnak tartott néprajzi leírások miatt. Ha viszont a néprajz szemszögéből közelítem meg írónkat, alaposabban vizsgálóra kell vennem adatai hitelességét. Ortutay Gyula mutatott rá első ízben, bizonyító erejű szemelvények alapján, hogy parasztábrázolásának két szembetűnő vonása a néprajziasság és a konkrétság.

5 A néprajzi megfigyelések, leírások nála sosem általánosak, elmosódottak, hanem mindig helyhez, embercsoporthoz, embertípusokhoz köthetők. Többek között éppen ez különbözteti meg kortársai, a Mikszáth—Gárdonyi iskola parasztábrázolásától. Tömörkény ha valamiről ír, akkor annak elősorolja legsajátabb megkülönböztető jegyeit: milyen élesen körülhatárolja pl. a két ősi szegedi városrész, Alsóváros és Felsőváros népi arculatát (5:46). Vagy amikor a szegedi piacon szemlélődve leírja a tanyaiak és a különböző nemzetiségek viseletét, leírása annyira konkrét, hogy szinte fényképszerű. Az eddigiek részben magyarázatát adják megbízhatóságának is. A paraszti világot olyannak mutatja be, amilyen az a maga valóságában. Olykor kifejezésre jutnak írásaiban szubjektív érzelmek, de az írói ábrázolás objektivitását ezek nem zavarják. Megbízhatósága mellett szól sokat emlegetett beleélő képessége is. Annyira beleéli magát parasztjai gondolkodásmódjába, olyan „személytelenül" azonosulni képes velük, hogy magáévá teszi, saját véleményeként adja elő a paraszti nézetet. A Tömörkény életművében „rejtőző" néprajzi hagyaték kevesebb is, ugyanakkor több is az ún. szaktudománynál. Kevesebb, mert általában nem hatol olyan mélyre és nem rendszerez, mint a tudományos munka. De több is annál, mert élettel teli, maga az ellesett és megjelenített népélet. Ebben a jellegében és szemléletében Tömörkény írásai Kiss Lajos munkáihoz hasonlók. Tömörkény néprajzi adalékait tehát az író törekvései és a megvalósulás elemzése alapján konkrét és megbízható forrásnak fogadhatjuk el. Ahol a kutatások helyesbí4 Forrásunk Tömörkény István összegyűjtött műveinek sorozata: 1. A tengeri város, 1956; 2. A Szent Mihály a jégben, 1957; 3. Új bor idején, 1958; 4. Hajnali sötétben, 1958; 5. Barlanglakók, 1959; 6. Öreg regruták, 1959; 7. A kraszniki csata, 1960. (Sajtó alá rendezte Czibor János). 8. Munkák és napok a Tisza partján, 1963. (Sajtó alá rendezte Péter László). — Az idézés módja: az első számjegy a kötet számát, a kettőspont utáni pedig a lapszámot jelzi. 5 Ortutay Gyula: Tömörkény István. Szeged, 1934. 70—75. 75