A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Ambrus Béla: A szegedi fehérpénzek

szempontok szerint járjon el. Tisztviselők, lelkészek, tanítók, jótékony egyesületi tagok, művészek stb. bevonását javasolja. Működésükért napidíj illeti őket.

15 1919. július 14-én minisztertanácsi jegyzőkönyv 9. pontjában a miniszterelnök bejelenti a szervezet megalakulását, vezetőjének hatáskörét, javasolt személyét, irányítás keretét.

16 A szegedi ellenforradalmi kormány felszámolására delegált bizottság összegező jelentése világosan körvonalazza a propaganda bizottság működését. A propaganda akció célja volt a „sajtó és nyilvánosság minden egyéb eszközével odahatni, hogy külföld Magyarországot és a magyarságot kedvezőbb színben lássa..., bizonyítani, hogy hogyan hamisítják meg a statisztikai adatokat stb."

17 A kérdéses papírpénzekkel kapcsolatos tevékenységnek első nyoma 1919. június 15-én kelt, pénzügyminiszterhez szóló beadványban olvasható.

18 A pénzlebélyegzés során forgalomból kivont példányokat kérik, hogy azokat bomlasztó célzatú szöveggel ellátva repülőgéppel szórják szét a szovjet fennhatóságú területeken. Az okmányon olvasható a pénzügyminiszter „Tudomásul vétetvén, irattárba teendő; a pénzek bevonva nem lettek, tárgytalan" záradéka.

19 Mivel a propaganda bizottság nem juthatott a bevonásra — nem került fehérhátú papírpénzekhez, keresztül vitte annak nyomdai úton való utánzását. Ekkor készülnek az alapnyomat nélküli, primitív kivitelezésű, margószövegezésű nyomatok. Kertay által említett ragasztott szalagú szövegezés változata is valószínű. A 9. ábrán közölt, zöld betűkkel nyomott csíkok ilyen felragasztási célra készülhettek. Közben a szegedi kormányt felszámoló bizottság tudomására jut az eléggé előrehaladott akció. Időszerűtlensége miatt a francia megszállócsapat karhatalma igénybevételével leállítja. A kőklisét a jelentéshez csatolva, a készletnek megsemmisítésével felszámolódik az egész, csaknem végrehajtható művelet. A megmaradt példányok és Kertay hiteles tanúsítványát kiegészítő okmányok körvonalazzák az ellenforradalmi propaganda célratörését. III A szegedi fehérpénzek történetének van még egy kevéssé tisztázott szakasza. A jelenlegi hiányos ismeretekre támaszkodva is feltételezhető a szegedi ellenforradalmi kormány pénzhamisítási akciója. A primitív kivitelezésű, jelmondatokat tartalmazó 200 koronás fehérpénzek mellett említettünk egy alapnyomatos, ugyancsak eltérő rajzolatú, de megközelítő hűségű 200 koronás létezését. Ezek a számozatlan pédányok is Szegedre vezetnek. Ha a propaganda jelmondatos példányait tüzetesen összehasonlítjuk az alapnyomatos 200 koronással, illetve az eredeti OMB nyomattal, a már vizsgált motívumok (12. ábra) egyeztetése során a 2-es és 3-as, tehát mindkét utánzatnak minősített példányok azonos kőről készültek. Amíg a propaganda bizottságnak tulajdonított alapnyomat nélküliek, addig a szegedi kormány hamisítványainak minősített példányok alapnyomattal bíró és ugyancsak számozatlanok. A Dél-Magyarország 1951. augusztus 5. számában megjelent a Szegedi Napló egykori tulajdonosának vallomása s ez alátámasztja az alapnyomatos 200 koronások 15 O. L. K. 286. cs. 74. 16 Jegyzőkönyv, 1919. VII. 14. — Kelemen p. 266. 17 Kelemen p. 515—517. 18 O. L. K. 286. cs. 108. 19 O. L. K. 286. cs. 1272. 253