A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

Ami a köztársasági pártot illeti, a makói terror kétségtelenül súlyos csapást mért a mozgalomra. A hanyatlás azonban nem mutatkozott közvetlenül utána. Ellenkezőleg: a hatósági terror utáni héten az országban 753 új tag lépett be a pártba.

161 A Csongrád megyei taglétszám is nőtt, átmenetileg, sőt újabb helyen alakultak szervezetei. így május első felében Szentesen következett be a zászlóbontás hivatalosan. Az itteni pártszervezet vezetője Kótai Pál lett.

162 Június elején történt meg ugyanez Hódmezővásárhelyen. (A helyi szervezet „díszelnöke" Kovács József itteni téglagyáros, míg elnöke Szabó Imre lett.)

163 Első pillanatra furcsának látszik, hogy éppen Hódmezővásárhelyen, a párt központjában alakult meg legkésőbb a szervezet. Ez azonban nem volt véletlen. „Szándékosan hagyták ezt későbbre hogy a pártnak ne adjanak provinciális jelleget."

164 „Ha lángtengereken, ha szuronyerdőkön át is, de diadalra kell vinnünk Kossuth Lajos eszméinek zászlaját"

165 — hirdette Nagy György május közepén. Sajnos, ez az adott esetben nagyhangú frázis volt, mely bizony kevés reális alappal rendelkezett. A hatósági nyomás egyre súlyosabb lett a köztársaságiakra. Nyilvános gyűléseket nem tarthattak, mert azt a rendőrség egyre-másra tiltotta be.

166 Ebben csak megerősítette a hatóságokat az a (Csongrádba és Csanádba is elküldött) belügyminisztériumi utasítás, mely a mozgalom erélyes üldözését írta elő, mondván, hogy „maga a köztársasági párthoz való tartozás nem más, mint ellenszegülés a fennálló rend ellen, maga az eszme pedig kifejezetten az alkotmányos államforma erőszakos megváltoztatását célozza."

167 1913. júniusában már erősen megmutatkozott a republikánus mozgalom hanyatlása országszerte.

168 Május 30-án megtörtént a békekötés a Balkánon. Egyelőre 14 hónappal elhalasztódott a Monarchia fegyveres beavatkozása. Alig érkezett meg a békekötés megnyugtató híre, — néhánynapra rá a magyar belpolitika új szenzációja kötötte le máris a közfigyelmet. Lukács László munkapárti miniszterelnök ugyanis június 3-án a budapesti esküdtszéken elveszített egy pert: Kimondotta a bíróság, hogy Désy Zoltán képviselő (aki sikkasztással vádolta őt) nem rágalmazó. Emiatt a miniszterelnök lehetetlen helyzetbe került és kénytelen volt lemondani. Lukács bukását örömujjongással fogadta a baloldali közvélemény Csongrád-Csanádon is.

169 A köztársaságiak is nagy elégtétellel fogadták az esetet. „A király miniszterelnöke: tolvaj — írta Ormos Ede a vásárhelyi folyóiratban — Éljen a köztársaság!... így agitál a király a köztársaságért!"

170 Ám az örömöt hamarosan a felháborodás váltotta fel, amikor köztudomású lett, hogy Lukács utódjául magát Tisza Istvánt, a reakció fővezérét kívánják megtenni. E vidék baloldali közvéleménye is tiltakozott „a geszti bolond" miniszterelnöki kinevezése ellen.

171 Június 8-án az országos tüntetések között volt a szegedi is. Itt a szocialisták, függetlenségiek és köztársaságiak ezúttal is együtt tüntettek Tisza ellen.

172 Ám június 10-én mégis e közgyűlölt személy lett a kormány feje. Ezzel kétségtelenül a reakció megerősítette hadállásait, s ez nyomasztóan hatott a következő időszak belpolitikai életére. 161 Népszava 1913. április 18. 162 Magyar Köztársaság 1913. május 14. 18—20. 1. 163 Bónis i. m. 61. 1. 164 U. o. les Magvar Köztársaság 1913. május 14. 4. 1. 166 OLBMR 1913/217. 167 U. o. 168 U. o. 169 Szegedi Napló és Makói Független Újság 1913. június 4. 170 Magyar Köztársaság 1913. június 14. 1. 1. 171 Szegedi Napló 1913. június 7—8. és Makói Független Újság 1913. június 6—7—8—10. 172 Szegedi Napló 1913. június 10. 235