A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán
is fokozták előkészületeiket. Itt is elterjedtek azok a röpiratok, melyekben a választójogi szövetség a polgárokat és „polgárasszonyokat" kérte : „A sztrájk napjain lobogózzátok fel, díszítsétek ki ablakaitokat! Zárjátok be az üzleteket! A munkásság értetek... küzd!" 99 A „Katonák! Proletártestvérek! kezdetű antimilitarista röpirat ezekben a napokban az itteni kaszárnyákba is eljutott. 100 A március 2-i gyűlések Szegeden és Szentesen a mozgalomra készülők elszántságát fejezték ki. A résztvevő függetlenségi és köztársasági polgárok és értemiségiek a szocialista munkásságot harci szolidaritásukról biztosították. 101 Ugyanakkor azonban a hatalmon levők is készültek a várható összecsapásra. Csongrád és Csanád megyékben is készenlétbe helyezték a karhatalmat. 102 Miközben így teltek március izgalmas első napjai, a tömegek még nem is sejtették, hogy közben a fővárosban a kulisszák mögött már javában folyik az alkudozás a sztrájk elhalasztásáról. Március 5-én jelent meg a Szociáldemokrata Párt országos vezetőségének nyilatkozata, mely közölte: elmarad a tervezett nagy mozgalom. 103 Kétségtelen, hogy e lépésnek megvolt a maga objektív oka. Az adott körülmények között az erősen felkészült karhatalmi erőkkel való nyílt összecsapást megkockáztatni nem lehetett. Mégis ez a lépés általános elkeseredést és kiábrándulást keltett a munkások körében Csongrád és Csanád megyékben is. Március 9-én országszerte gyűlések voltak a szociáldemokrata szervezetekben. Aznap Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Makó és Csongrád SZDP-tagságának „magyarázták meg" vezetőik: miért kellett lefújni azt a nagy sztrájkot, mire heteken át oly lelkesen készültek? 104 Igaz, a március 9-i gyűlések után a szervezetekben a nyugalom helyreállt, de a csalódás és a kiábrándultság továbbra is nagy maradt. V Az általános sztrájk bukása március elején súlyos csapást mért a tömegek mozgalmára hazánkban. Kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a következő időszakban a széles néprétegek politikai aktivitása hanyatlott. Kétségtelen, hogy a szociáldemokraták és a függetlenségeik igen kényelmetlen helyzetben voltak ezekben a hetekben. Hiába hirdették, hogy „az igazi nagy küzdelem, mely elsöpri Tiszáékat, még hátra van" 105 — a meglehetősen csalódott tömegek most kevesebb hitelt adtak szavaiknak, mint februárban. A kormány pedig kezdte már fölényesen kezelni az ellenzéki csoportokat, mert érezte: az általános sztrájk elmaradásával hatalmas győzelemhez jutott. Jött a március 15-i nemzeti ünnep. Más körülmények között ez kitűnő alkalom lett volna kormányellenes megmozdulásokra. Most azonban ez nem volt lehetséges. Az ünnep másnapján 16-án, (mely vasárnapra esett) országosan sor került néhány vérszegény megmozdulásra. A Tiszatájon azonban egyedül Makón volt aznap gyűlés. Ezt a szocialisták és a polgári demokratikus pártok közösen rendezték, és mintegy háromezren vettek rajta részt. 106 Itt azonban nem volt semmi különös. Elhangzott 99 Pesti Napló 1913. február 28. 100 OLBMR 1913/262. 101 Pesti Napló és Népszava 1913. március 4. 102 OLBMR 1913/262. юз д ma gy ar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai IV. kötet I. rész 1907—1914. Bp. 1966. Kossuth Kiadó 605. 1. 104 PTIA A XV. 1(1907)3. 105 Makói Független Újság 1913. március 13. 106 Népszava 1913. március 18. 228
