A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán

tőzött.)

66 Végül azonban simán, rendben sikerült az összejövetelt befejezni. Aznap Szegeden is volt megmozdulás, mintegy kétezer résztvevővel. A szónokok itt is az általános sztrájk eszméje mellett agitáltak, s a gyűlés határozozatába ez be is került.

67 Itt azonban a rendőrség nem zavarta emiatt a gyűlést. Az általános sztrájk eszméje igen népszerűvé vált országszerte. A közhangulat hatása alatt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt január 26-i rendkívüli értekezlete határozatot is hozott erről. A konferencia ennek időpontját március elejére rögzítette.

68 A határozat nagy lelkesedést keltett az egész országban. Ezt üdvözölte Csongrád és Csanád közvéleménye is.

69 Február 2-án Hódmezővásárhelyen népgyűlést rendeztek, melyen négyezer főnyi tömeg jelent meg.

70 A köztársaságiak is képviseltették ezen magukat. Részükről Nagy György és Kalmár Antal szólaltak fel. A rendőrség is megjelent a gyűlésen, beavatkozásra készen. Addig nem volt probléma, míg csak „általában" szidták a kormányt és a demokratikus választójogot követelték. Amint azonban gyakorlati kérdésről: az általános sztrájkról kezdtek beszélni, a rendőrség ezt megtiltotta. A jelenlevői azonban nem törődtek a hatóság képviselőjének figyelmeztetésével, hanem gyorsan meg is szavazták az általános sztrájkhoz való csatlakozásukat. Erre a rendőrség feloszlatta a gyűlést.

71 Hiába volt azonban a vásárhelyi rendőrterror, az általános sztrájk eszméjének terjedését meggátolni nem lehetett. Csongrádon és Csanádban egyre jobban elmélyült a polgári baloldal és a munkásság együttműködése. Ezt szépen fejezte ki a demokratikus erők február 14-i szegedi gyűlése. (Ezen a szocialisták és a függetlenségiek mellett képviseltette magát a néhány napja megalakult ottani köztársasági pártszervezet

72 is.) A szónokok helyesen hangoztatták: a kormány megbuktatásáért minden haladó erőnek össze kell fognia. Hirdették, hogy a munkásság készülő nagy sztrájkja a haladó polgárság ügye is, ezért ez utóbbi anyagilag segíti majd a proletárok családtagjait a nagy küzdelem napjaiban. Határozatot hoztak a fokozott együttműködésről és a nagy összecsapásra való felkészülésről.

73 A munkásosztály ezekben a hetekben szép tanúbizonyságot tett harckészségéről. Csongrádon és Csanádban is elszántan készültek a sztrájkra. A körülmények pedig nem voltak kezdvezőek. Különösen Hódmezővásárhelyen volt erős a rendőri elnyomás. A városban — a pártszervezet jelentése szerint — „a hatóság valóságos oroszországi állapotokat rendszeresítette meg."

74 A munkásság februári politikai összejövetelein tilos volt a sztrájkról beszélni. Az ottani szocialisták azonban leleményesek voltak. A sztrájk előkészületeiről „beszéltünk a műhelyekben és a proletárok lakásaiban."

75 Itt érdekes példája nyilvánult meg a legális és illegális tevékenység összekapcsolásának. Más helyeken: Szegeden, Makón és Szentesen viszont a hatósági ellenőrzés kevésbé volt szigorú, így az előkészületek nyíltabban folyhattak. Csongrád és Csanád haladó polgári csoportjai (híven a február 14-i szegedi határozathoz) a sztrájk segítésére aktív tevékenységet fejtettek ki. Körükben nagyarányú 66 Világ 1913. január 14. 67 Szegedi Napló 1913. január 14. 68 PTIA A. XV. 1/1917/18/b. "

9 Makói Független Újság 1913. február 1, 70 Pesti Napló 1913. február 4. 71 U. o. 72 OLBMR 1913/217. 73 Pesti Napló 1913. február 16. 74 PTIA A. XV. (1907)3. 75 Ü. o. 15 Móra F. Múzeum Évkönyve I. 225