A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Merényi László: Háborúellenes és demokratikus mozgalmak Csongrád és Csanád megyékben 1912–1913 folyamán
A párt agitációjában sok helyes javaslatot vetett fel. 1912. novemberében egy pillanatra felcsillant részükről az, hogy a közjogi problémákon túlmenően társadalmi változásokat is javasoljanak. Folyóiratunk egyik cikke a hitbizományok eltörlését és az egyházi vagyon szekularizációját hirdette. 51 Másik írásuk felvetette a gondolatot: nem kellene-e elvenni azon főurak birtokát, akik hazaárulás révén jutottak annak idején vagyonukhoz? 52 (Ez viszont — következetesen végigondolva— úgyszólván az egész nagybirtokos osztályt érintette volna!) Sajnos, ez csak pillanatnyi felvetés volt részükről, s gazdasági-társadalmi reformterveket ismét csendben levették a napirendről. Nagy hibájuk volt a magyar sovinizmus is, mely lehetetlenné, tette, hogy a Habsburg-uralom elleni harcban más itt élő népekkel szövetkezzenek. 53 Haladó céljuk: a független magyar köztársaság megteremtését pedig nem a nép forradalmi harcával kívánták elérni. Igaz, novemberben lapjuk egyik cikke kifejtette: „forradalmat akarunk", de sietett hozzátenni: „nem karddal, nem ágyúval, hanem az eszme fegyverével". 54 Ezek kétségtelenül komoly hibák voltak. A mozgalomnak azonban elsősorban a maga nagy értékeit kell látnunk. Kétségtelenül tiszteletreméltó haladó irányzat volt ez. A mozgalomnak külön nagy érdeme 1912. novemberében, hogy aktív harcával zavarta a háborús usztító Ferenc Ferdinándék terveit. A trónörökös „kamarillája" továbbra is éberen figyelte a magyar republikánusokat. Egyik jelentésük kiemeli: a magyar kormány még nem ismerte fel, milyen erős a mozgalom, „annak ellenére, hogy ez a pártalakulás külföldön sem maradt figyelmen kívül." 55 A trónörökös klikkjének „magyar szakértőjét" : Kristóffy Józsefet is komolyan aggasztotta a köztársasági párt befolyásának növekedése. Külön kiemeli az alföldi megyéket (Csongrádot névszerint említve), mint a republikánusok fellegvárait. 56 Ez a Hódmezővásárhelyről irányított mozgalom tehát veszélyt jelentett Ferenc Ferdinándék sötét tervei számára és idegesítette őket. Az ősz végi és tél eleji válságos hetekben külön kiemelendő Csongrádban a nagy író: Móra Ferenc magatartása. Nemcsak az általa szerkesztett Szegedi Napló hangjában, hanem saját személyes megnyilatkozásaiban is határozottan fellépett a militarizmus ellen. „Én és a háború" című írásában gúnyosan leplezte le a bécsi diplomácia mesterkélt ürügyeit, mellyel a hadüzenetet szerette volna kiprovokálni. Ugyanakkor azonban cikkének hangja szomorúvá vált, amikor látta, hogy gyerekét a „katonásdi" elkápráztatta: látszott, hogy a naiv kisfiú nem volt még tisztába azzal, mint jelentene egy háború. 57 „Haragszom a Jézuskára" címet viseli egy másik antimilitarista írása. Joggal tiltakozik ebben az ellen, hogy karácsonyra a gyerekeknek katonai vonatkozású játékokat adnak. Miért akarják őket „rákapatni a gyilkolás vágyára a szeretet orvén adott miniatűr fegyverekkel"? 58 Móra Ferenc írásaiban egy tiszta humanista lélek lázadása fejeződik ki az imperialista háború őrülete ellen. 51 Magyar Köztársaság 1912. november 14. 21. 1. 52 Magyar Közt. 1912. november 14. 11.1. 63 Dolmányos István: Néhány észrevétel a magyar köztársasági mozgalom értékeléséről. Századok, 1957. 5—6. sz. 786—787. 1. 64 Magyar Közt. 1912. november 14. 11. 1. 55 MKFF 1912. Pu/35. 56 Kristóffy József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Bp. 1927. 699. 1. 57 Móra Ferenc: Szilánkok. Bp. 1961. Magvető 445—448.1. (A cikk eredetileg a Szegedi Napló 1912. december 1-i számában jelent meg.) 58 Móra Ferenc i. m. 450. 1. (Eredetileg a Szegedi Napló 1912. december 25-i számában jelent meg.) 223
