A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Csongor Győző: Szegedi munkásmozgalmak a XX. század elején

A radikálisok, bár nyíltan hadat üzentek az uralkodó osztályok érdekeit védó' „függetlenségi" politikának, nem gondoltak a tőkés társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatására. A munkások pártjában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetői csak részben tudtak megfelelni történelmi feladatuknak. A párt tevékenységi területe tele volt „törvényes és közigazgatási" drótakadályokkal. Forradalmi taktikát csak a párton belüli ellenzék követett. A forradalmi nyugtalanság még sem tudott cselekvéssé érlelődni Magyarországon. 1905-ben voltak az első tömegdemonstrációk, a sztrájkok, amikor a gazdasági követeléseket politikai jogok követelésével kapcsolták össze. A sajtóból értesülünk, hogy néhány nappal a forradalom kitörése után a szocialisták Szegeden, a Klauzál téren gyűlést akartak rendezni, de nem kaptak rá hatósági engedélyt, s így csupán tüntető sétát tarthattak a város főbb utcáin. Ha a századforduló egy évtizedének (1897—1906) helyi sajtóját nézzük, meggyőződhetünk arról, hogy a cikkíróknak általában fogalmuk sincs a társadalom fejlődésének törvényeiről. Ha pl. sztrájkról van szó, a lapok hangosak a megtorlás követelésében. Akad olyan cikkíró is, aki fölveti a Munkaadók Sztrájkellenes Szövetsége megalakításának eszméjét is.

5 Csongrád megye első szocialista képviselőit (Szegváron: Mezőfi Vilmos, Csongrádon: Tolnay Károly, Szentesen: Csanád Dénes) „szocialista adószedőknek" aposztrofálják. De kiket is tartanak szocialistáknak? Ha egy munkaadó elzavarja alkalmazottját, mert az későn megy be munkahelyére — így mondja: „Menjen maga a fenébe, cucilista barátaihoz!..."

6 Proletároknak csak az utcai kolduló gyermekeket tartják, akik eldobált cigaretta-csikkeket gyűjtenek a korzón. A koldulásnak teljes szigorral véget kell vetni — hangoztatják. A város közönsége eleget áldoz jótékony célokra, s az állam gondoskodik a közsegélyre szoruló gyermekekről. Ezenfelül még a koldulás címén külön is adózni, több lenne, mint amennyit a humanizmus megkövetelhet — írják. Sok szó hangzik el a kivándorló szegedi „cselédekről" is.

7 1905-ben a fővárosból Szegeden telepedik le egy lelkes emberbarát, Hollós József dr., aki először hirdeti itt, hogy az alkohol a társadalom mérge. S nem véletlen, hogy ez az igazság Szegeden nem a polgárság, hanem a munkásság soraiban talál először visszhangra. Nem volt tagja a Szociáldemokrata Pártnak, mégis éveken át a legnépszerűbben hallgatott előadója a munkásságnak, s a kulturális föllendülés az ő indításához fűződik ebben a városban. A hírneves tüdőszakorvos önéletírásában írja: „... Szeged nagy, álmos város. Fekvésénél, méreteinél, adottságánál fogva nagy jövő előtt áll... a kórháza is nagyszerű, mert olyan öreg és rozoga, hogy új és modern kórház építése elodázhatatlan."

8 A helyi kulturális események tárgyalásakor foglalkoznunk kell Ferencz Gáspár és Czibula Antal személyével. Előbbi a szegedi munkás szervezkedés bölcsőjét ringatta, a másik pedig a munkás szabadiskolának volt lelke és irányítója. Ferencz Gáspár életéről annyit tudunk, hogy a Székelyföldről származott. Apja, mint tüzér, Bem apó seregében harcolt. Szabómesterséget tanult; vándor-legény korában bejárta az országot, s a külföldet is. így ismerkedett meg a különböző szocialista eszmeáramlatokkal, Kropotkin herceg tanításával. Eszmei anarchista 5 Szegedi Napló 1905. jan. 8. sz. Vö. Gaál Endre: A szegedi ipari munkásság 1905 előtti szocialista szakmai szervezkedésének néhány kérdése. — Acta Univ. Szeged de Attila József nominatae; Acta Hist. torn. XIX. Szeged, 1965. 5. о. 6 Ügyvédi tényvázlat Cz. A. perirataiból. 7 Szegedi Napló 1905. jan. 3. sz. 8 Hollós József: Egy orvos élete. New-York, 1944. 59. o. 204