A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Oltvai Ferenc–Vinczi Károlyné: A szegedi Zsótér-ház építése

városi levéltár irataiban sem az építés kezdetére sem a befejezésére nem kerültek eddig eló' bizonyítékok. Az építés kezdetéül feltüntetett évek csak az épület egy részének építésére vonatkozhatnak. Az iratokból ugyanis kitűnik, hogy az épületet, amelynek régibb, éspedig a városháza felé eső déli szárnyát és a homlokfalnak nem egészen a bejáratig terjedő részét báró Dercsényi Pál építette. A szeszgyár alapító az épületét a hozzátartozó telekkel együtt, amely a Budai Országútig (ma Kossuth Lajos sugárút) a Fő (Széchenyi tér) térre és a Ferenc térre (MÁV Igazgatóság) terjedt, eladta a város egyik leggazdagabb vállalkozójának, Zsótér Jánosnak. Bálint Sándor szerint Dercsényiek 1842-ben abbahagyták az építkezést (Dercsényi Pál és János), és azt befejezetlenül adták el Zsótér Jánosnak. A Dercsényiekről Bálint Sándor feljegyzi, hogy szepesi szászok voltak és közgazdasági érdemeikért nyerték el a bárói címet. A felsővároson létesített szeszgyárukon kívül gabonakereskedéssel is foglalkoztak. 1839-ben Dercsényi Pált a polgárok közé felvették, s Jánost díszpolgárrá választották. A szóbanforgó házuk megépítése után tönkrementek és ezért azt elkellett adniuk. Dercsényi Jánosról Csongor Győző úgy ír, hogy udvari kamarai előadó volt és ő szerezte meg a városháza melletti üres telket, amelyen szesz- és keményítőgyárat akart létesíteni.

5 A Zsótér családdal kapcsolatban ugyancsak Bálint Sándor megjegyzéseire támaszkodunk. Szerinte Zsótér János a XVIII. században bevándorolt szegedi görög kereskedők leszármazottja. A „Szótér" Megváltót jelent. Görögországból származnak szerinte a Lippai, Gera, Haris, Manódli és talán még a Monasztreli családok. Görögkeleti templomuk is volt, Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalok tiszteletére, amely a mai Kálmány Lajos utcában állott. Akis templomot 1879-. évi árvíz döntötte romba. Berendezésének egyes darabjait a görögkeleti szerb templomban őrzik. Az egyházközség azonban már a múlt század elején elnéptelenedett. A görög eredetű családok lassan beolvadtak a szegedi, pontosabban a felsővárosi magyar polgárságba.

6 A Dercsényi-féle és véleményünk szerint az abbahagyott épület folytatásaként az üres telekre azután Zsótér János építkezett és fia Zsótér Andor fejezte be az építkezést. Az épület több évtizedig Dercsényi-féle épület néven volt ismeretes. Amikor még Zsótér János mindenféle toldalékokat épített a régi egységes, kétemeletes, manzardos épülethez, Dercsényi—Zsótér-féle épületnek nevezték. Az építkezés befejezése után kapta a Zsótér-ház nevet. Zsótér Andor 1873-ban, a Széchenyi tér déli oldalán is építkezett és ez az épület viselte hosszú ideig az Új Zsótér-ház nevet.

7 Az épülettel a hatóságok 1856-tól kezdtek behatóan foglalkozni. Zsótér Jánossal azért folyt a harc, hogy a város egyik legszebb épületét jelentő Dercsényi-féle házhoz emelt elrettentőén rút toldalékokat bontsa le és az eredeti épület stílusában folytassa az egész telek beépítését. Adataink 1863-ig vannak arra a küzdelemre, amelyet a városi szervek, támaszkodva a várost irányító Csongrád Megyei Hatóságra (Komitats Behörde) és a Helytartótanácsra, rákényszerítették a tulajdonost a toldalékok lebontására és megindulhatott az építkezés, amelynek eredményeként a ma is álló épületet emelték. Véleményünk szerint ez 1870-re készült el. Az északi udvarát 1913-ban mozgófényképszínházzá alakították, amivel a korábbi, s a Ferenc térre néző épületfront megváltozott. Bálint Sándor a Zsótérokról azt írja, hogy hajósok, ill. hajóácsok voltak. Zsótér János korának egyik leghíresebb hajósgazdája, azaz víziszállítási vállalkozója volt. 5 Bálint Sándornak a Városképi és Műemlékvédelmi Albizottság kérésére készült összeállítása a Zsótér-házról, az Albizottság irattárában. Zsótér-ház 15 sz. — Csongor Győző: Megszépült külsőben Szeged egyik leghíresebb műemlékháza. Dél-Magyarország. 1961. XI. 9. 5. 6 Bálint Sándornak a szegedi görög eredetű családokra tett megjegyzéseit lásd m. f. 7 Szegedi Állami Levéltár (SZÁL) Szegedi városi tanács iratai, 3669/1873 sz. 192