A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban
Dinnyést már ifjú kora óta a piktúrán kívül, a műszaki kísérletezés szenvedélye töltötte el. Még az első háború előtt konstruált egy technikailag újszerű fúrógépet. Találmányát szabadalmaztatta, sőt a városnak is felajánlotta megvásárlásra, ez azonban a zavaros idők miatt nem talált érdeklődésre. Húsz évvel később viszont, 1933-ban, a kommunista-perek idején e szabadalom politikai konfliktusba keverte. Egy rendőrségi besúgó által azzal vádolták, hogy találmányát a Szovjetuniónak akarja eladni. Házkutatást tartottak nála és a megtalált műszaki tervet elkobozták. Dinnyést letartóztatták és a hadirokkantként kapott trafik engedélyét, mely a család egyetlen biztos jövedelem forrása volt, megvonták. Ügyét a Füssy László-féle kommunista szervezkedési-per keretében tárgyalták. 29 Miután kiderült, hogy egy már szabadalmazott találmány nem lehet hadititok, a festőt azért tartották további vád alatt, mert Füssyvel barátságban lévén, ennek államfelforgató terveiről nem tett kötelességszerű jelentést a hatóságnak. A rendőrség által felfújt per végén, Dinnyést egy hónapi fogházra ítélték, melyet a száz napig tartó vizsgálati fogságával kitöltöttnek vettek. Mindez hozzátartozott a hazai munkásmozgalom üldözéséhez és a szocialista gondolkodású művészek meghurcolásához. Dinnyés Ferenc a két háború közti Szeged egyik legjelentékenyebb festője volt. Ferenczy Károly oltotta belé a plein air-ban jelentkező fény és színproblémák iránti érzékenységet és a bensőséges tájábrázolás módszerét. Első helyi bemutatkozása, a Tanácsköztársaság alatt rendezett kiállításon történt, s alkotásairól Juhász Gyula elismerően írt. Képeinek kedvelt témái: a mélyfekvésű Alsóváros napsugaras homlokú parasztházai, a nádasoktól övezett Rókusi-tó és a csatornázatlan Móraváros egészségtelen munkástanyái, — sokszor kerültek vásznaira. Az utcarészleteken kívül, szeretettel jelenített meg egy-egy öreg munkást vagy földművest. A szegedi paprikahasító lányok, asszonyok ábrázolása legalább annyira speciális témája lett, mint amennyire helyi jellegű e régi népi foglalatosság. Dús koloritú alkotásai általában az egykori Szegedet tükrözik. Képei nemcsak a szegényes, elmaradott környezetet leplezik le, de nagy erővel zeng ki belőlük, a művésznek Szeged és dolgozó népe iránti hűséges vonzalma is. A kommunista hitű Dinnyés, a felszabadulás után azok között volt, akik társadalomformáló eszmeiséget vittek festészetükbe. Művészeti cikkei szintén figyelemre méltók. Befejezésül még említést kell tennünk, a ma élő helyi festők legidősebb tagjáról, Vlasics Károlyról (1882) 30 , aki a Tanácsköztársaság alatt létrejött forradalmi művész szakszervezet titkári teendőit látta el. Ábrázolási érdeklődését nemcsak az alföldi táj szépsége kötötte le, hanem a több mint félszázadot átívelő pályája során, a különböző munkás-jelenetek megörökítését is feladatának tekintette. A legutóbbi két évtizedben, fáradhatatlan alkotói tevékenysége mellett, a művészeti ízlésre való 29 Irodalom: Nem kerülnek statáriális bíróság elé a fantasztikus kommunista szervezkedés gyanúsítottjai. Dm 1932. júl. 13.; Izgalmas szembesítések a kommunista-per tárgyalásának harmadik napján. SzN 1933 jan. 13.; Öt évi fegvházra ítélték Füssy Lászlót, Dinnyést ea;v hónapra... Dm 1933.jan. 15. 30 Irodalom: A Szellemi Munkások Szakszervezetének ülése. Dm 1919. márc. 6.; A kultúra demokratizásódása Szegeden. A Szellemi Munkások Szakszervezetének javaslatai. Dm 1919. márc. 7.; Kiállítás a Kultúrpalotában. Dm 1919. ápr. 25.; Megalakult a Szegedi Képzőművészek Szakszervezete. Dm 1919. ápr. 27.; Juhász Gyula: Szegedi képzőművészek kiállítása a Kultúrpalotában. Dm. 1919. máj. 18.; C. S.: A tárlat. SzN 1919. máj. 25.; [Simon István] S. I.: Este a műteremben. Dm 1960. febr. 2.; [Szelesi Zoltán] Sz. Z.: A Szegedi Képzőművész Kör jubiláris tárlata. Dm 1960. ápr. 29.; Vlasics Károly festőművész gyűjteményes kiállítása. Szeged, 1962. Katalógus. 6. o. Bev. : Tápai Antal ; Szegedi Képzőművészek Tárlata. Bp. 1967. Katalógus, 62 oldal képekkel. Bevezetőt írta D. Fehér Zsuzsa; D. Fehér Zsuzsa: A szegedi képzőművészet problémái a Budapesti kiállítás tükrében. Tiszatáj, 1967. 12. sz. 183
