A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Szelesi Zoltán: Szegedi képzőművészek a munkásmozgalomban

maradt Papp pedig olyan nyomorban élt, melyet idegileg nem tudott elviselni és tragikus módon, bomlott aggyal, helyi zártintézetben fejezte be életét. Joachim csak hosszú évek után merészkedett haza. A felszabadulás évében, 1945 tavaszán Szegeden az elsők között rendezett önálló kiállítást. Az 1919 áprilisában megalakult helyi képzőművész szakszervezet első feladatának egy kiállítás rendezését tűzte ki, melyet május közepére, a Kultúrpalotába terveztek.

14 A kiállítás május 19-én meg is nyílt. A szegedi múzeum három termében 24 művész 211 festményt, grafikát, szobrot és iparművészeti tárgyat állított ki. A Tanácsköztársaság központi szerveitől elszakított Szeged haladó képzőművészeinek bátor kiállása volt ez a tárlat, amellyel lényegében az első magyar proletárdiktatúra fennmaradása mellett tüntettek. Juhász Gyula is hosszú cikkben méltatja a kiállítást,

15 s a „... lobogó győzelem zászlajának" nevezi, mely „... a szépség diadalátjelenti, a fájdalmas és nyomorúságos valóság felett." Ugyanis ekkor vette kezdetét az ellenforradalom kibontakozása. A francia hadosztály bíróság a helyi reakciós erőkkel egyetértésben ezekben a napokban ítélte el és hurcolta kényszermunkára a szegedi munkásmozgalom legjobbjait. A kiállításról az itteni lapok egybehangzó dicsérettel írtak.

16 A tárlat tömegsikerét tükrözi, hogy már az első héten kétezerre emelkedett a látogatók száma. A megérdemelt elismerésben a műalkotásokon kívül, része volt a rendezőségnek is, mert hangversenyeket és irodalmi előadásokat hozott létre a kiállítási termekben. Juhász Gyula pedig a tárlaton több alkalommal előadásokat tartott a munkáslátogatók számára.

17 Ilyenkor a múzeum vezetősége nem szedett belépődíjat. Ezután a sikeres kiállítás után, mely 1919 tavaszán méltó kifejezője volt a szegedi művészet élni akarásának, semmi jó nem következett. Néhányan sietve egy-egy műteremkiállítást rendeztek, hogy esetleg pénzhez jutva, meggyorsíthassák külföldre távozásukat, az egyre veszedelmesebbé váló megtorlások elől.

18 Mert a Tanácsköztársaság bukása után szocialista szellemű festőinknek és szobrászainknak nem lehetett maradásuk Szegeden, melynek képzőművészeti kultúráját felemelni akarták. A Horthy-ellenforradalom szétsodorta a művészeket. Gergely Sándor tizenkét évi emigrációt eltöltve, hazájától távol, a fasizált Berlinben önkezűleg vetett életének véget, hasonlóan idegösszeroppanásban, mint itthon Juhász Gyula. Hódi Géza másfél évtizedes bécsi bujdosás után merészkedett vissza Szegedre, nyomorgó családjához. Károlyi Lajos csak rövid ideig bírta az idegen környezetet, hazajött, hogy egy budapesti kórházi ágyon elhagyatva haljon meg. Rajtuk kívül még többeknek kellett eltávozniok. így Joachim Ferenc és Moholy Nagy László is megvált Szegedtől. Kukovetz Nana nem ment sehová, itthon maradt, csakúgy mint festőtársa, Heller Ödön. Ők a Tanácsköztársaság művészeinek helyi mártírjai lettek, akiknek munkásmozgalmi tevékenységükről és halálukról szólanunk kell. 14 Kiállítás a Kultúrpalotában. Szeged és Vidéke, 1919. máj. 17. ; Képkiállítás. Dm 1919. máj. 17. 15 Juhász Gyula: Szegedi Képzőművészek Kiállítása a Kultúrpalotában. Dm 1919. máj. 18. 16 A szegedi művészek kiállításának megnyitása. Dm 1919. máj. 20.; A tárlaton. Dm 1919. máj. 23.; C.S.:A tárlat. SzN 1919. máj. 25.; Dm 1919. jún. 1. — Dm 1919. júl. 19. 17 Juhász Gyula előadása a képzőművészeti tárlaton. Dm 1919. máj. 25. — Dm 1919. jún. 1. Hangverseny a tárlaton. Dm 1919. máj 28. — Dm 1919. máj. 31.; Munkáselőadás a képkiállításon. SzN 1919. jún. 1. — Dm 1919. jún. 1. 18 A Tanácsköztársaság alatti szegedi képzőművészeti életről szól: Szelesi Zoltán: Szeged képzőművészete a Tanácsköztársaság idején с írása. — Tanácsköztársaság Csongrád megyében. Kiadja: az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága, 1959. Szegedi Ny. — 157—168. o. képekkel. 178