A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Dömötör János: Tornyai Baján

körében. Éber Sándor a festészet mellett a zene iránt is érdeklődött, gyakran improvizált zongorán, és népdalokat is gyűjtött. A látogatások alkalmával Tornyai többször is énekelt vásárhelyi, alföldi népdalokat, ezeket együtt dúdolgatták, majd Éber Sándor lekottázta. Tornyai egyik nap kora délután érkezett. Mintegy másfél-kétórát tölthetett el, mikor bizonyos nyugtalanság volt észrevehető rajta. Ekkor Éber Sándor javaslatára meguzsonnáztak. Az uzsonna után Tornyai tovább is ottmaradt és láthatóan jól érezte magát. Tornyai nem sokat beszélt, nem volt tereferélő ember, ígyhát Éber Sándor és felesége felváltva szórakoztatták. Egyszer azt mondta Éber Sándor a feleségének, „elijeszti a Janót". Be is ment a műterembe és azt mondta Tornyainak: „Én most Téged megfestelek." Tornyai a várakozással ellentétben nem tiltakozott, hanem azt mondta: „Jól van Sándorkám foss meg". — „Nem biztos, hogy sikerül — folytatta Éber Sándor, — elég fáradt vagyok, meg tudod cukorbeteg is". — „Az nem baj, — nyugtatta meg Tornyai, — ha sikerül nekünk jó, ha nem, ki törődik vele". Éber Sándor ezután előhívta fiát, ifj. Éber Sándort, aki ezidőben a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt és vásznat feszíttetett vele. Éber Sándor Tornyait a műteremben levő búboskemence elé ültette egy régi parasztbarokk székbe. Ekkor már elmúlt este 8 óra, lámpát gyújtottak. Tornyai homokszínű, formáját vesztett kalapban, szokásos harmadnaposan nyírt szakálával ült modellt. Éber Sándor a vászonfeszítés és az előkészületek után 9 óra tájban fogott hozzá a festéshez. Gyorsan, lendületesen dolgozott. Nem engedte Tornyait felállni, állandóan adta neki a feketéket és a bort. Tornyai kivételesen egészen nyugodtan ült. Éjfél felé járt az idő már, mikor Éber Sándor azt mondta Tornyainak, megnézheti a képet úgy, ahogy van, majd folytatja még. Tornyai miután megtekintette, azt azt mondta, hogy egyetlen vonallal sem szabad hozzányúlni. Az Ernst Múzeumban a Munkácsy Céh tárlatán került először kiállításra a portré. Petrovics Elek meg akarta venni, Éber Sándor azonban annyira megszerette, hogy nem tudott tőle megválni és ma is az Éber család, pontosabban ifj. Éber Sándor festőművész tulajdonában van.

45 Tornyairól rendkívül kevés portré készült, éppen ezért ez a friss, lendületes, nagyon is karakterisztikus portré igen jelentős. Ő maga néhány kísérletileg jutott csak el. A festő kollegák portrézási kísérletei elől általában pedig elzárkózott. Festői kvalitása mellett azonban azért is érdekes az Éber Sándor festette portré, mert Tornyait kivételesen nyugodt, harmonikus lelkiállapotban jeleníti meg. Megfestésében a már említett lendületesség, frissesség és valósághűség mellett a megformálás, szeretetteljes baráti bensősége is kifejezésre jut. A jelen tanulmány írását megelőző adatgyűjtés során személyes beszélgetésekben többen (Frank Rózsa, Éber Sándor) utaltak arra, hogy Tornyai emlékezetük szerint a húszas évek végén két alkalommal járt Baján. Különösnek találtam, hogy ennek semmi nyoma sincs a sajtóban, sem az 1928-at megelőző, sem az azt követő években. A rejtélyt végül is Tornyai János özvegye oldotta meg. Elmondotta, hogy valóban 1929-ben másodszor is töltött Tornyai kb. egy hónapot —• vele együtt — Baján. Ekkor azonban szinte inkognitóban a Parti u. 12. sz. házban béreltek lakást és nem vették igénybe Szász Gézáék vendégszeretetét, sőt bizonyos mértékben igyekeztek is távoltartani magukat tőlük és a helyi társasági élettől is. Ennek magyarázata abban lelhető, hogy az 1928. évi bajai tartózkodás Szász Gézáéknál nem volt teljesen súrlódás mentes. Vonatkozik ez elsősorban Tornyai és a Szász Géza felesége közötti kapcsolatra. Szász Gézáné ragaszkodott bizonyos külsőségekhez, konvenciókhoz, Tornyai viszont nem. Ebből 45 A portré megszületésének története, ifj. Éber Sándor személyes közlése. 157