A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Dömötör János: Tornyai Baján

Sőt, ha rövid időn át, mégis dicséretes kezdeményezésként, a magyar vidék kulturális életében szinte egyedülállóan, Diákművészet címmel kiadásra kerül, egy, a középiskolás diákok művészi tevékenységével és művészeti ismeretterjesztéssel foglalkozó időszaki lap.

6 Nem véletlen tehát, hanem Baja élénk szellemi életével magyarázható, hogy Tornyai az 1908-ban Hódmezővásárhelyen 25 éves festői jubileuma alkalmával rendezett kiállítását, annak vándoroltatása során Bajára is elviszi. A tárlat 1909. dec. 19-én nyílik meg. Ezt megelőzően azonban a sajtó már december 12-én foglalkozik a kiállítással. Már most és később is az 1928-as Tornyai kiállítás alkalmával megjelent cikkek és közlemények (mintegy 30) közül több kiemeli, hogy Tornyai Munkácsy tanítványa, hol „kedves", hol „zseniális" tanítványként emlegetve. Már ez az első cikk is külön hangsúlyozza a kiállítás megnyitása időpontjának kedvező voltát, és közli, hogy nagyobb tanulmányokon kívül kisebb vázlatok és akvarellek is szerepelnek a kiállítás anyagában, „melyek olcsóságuknál fogva (10—50 Ft.) igen alkalmasak arra, hogy karácsonyi és újévi ajándékul szolgáljanak, az eddig divatban volt bécsi rongyok, gyári ún. műtárgyak helyett".

7 (Ez utóbbi, a „bécsi rongyokra" történő utalás nyilvánvalóan kapcsolatban van a magyar ipar védelmében akkor széleskörűen kibontakozó országos mozgalom célkitűzéseivel.) A Bajai Hírlap egyidőben a kiállításról szóló már idézett közleménnyel, hoszszabb méltatást is publikál Malonyay Dezső tollából, melyben Malonyay Mednyánszkyval veti össze Tornyait. Érdekes, hogy Malonyainak ez a cikke szinte követi Tornyai kiállítását. (Először a szegedi tárlat alkalmából jelenik meg, majd húsz év elteltével Tornyai 1928-as bajai tárlatakor szószerint visszatér ismét, de most már a Független Magyarság hasábjain egy némileg bővített cikk beépített részeként.)

8 A bajai Független Újság is önálló cikkben foglalkozik a kiállítással Schlesinger Ilona tollából. A cikk általános főgondolatból indul ki, mikor állást foglal amellett, hogy a művészetet ki kell vinni a vidékre. Ebben a törekvésben fontos előrelépésnek tekinti a Tornyai által rendezett kiállítást. Tornyai művészetének megközelítésében és értékelésében, a kiállításról szóló két cikk szöges ellentétben áll egymással. Malonyay nagy szenvedéllyel jelenti ki, hogy Tornyai János képein nincs l'art pour l'art, mely „dekadens társadalmunk feslett" irányzatainak hazug önámítása" Schlesinger Ilona cikke viszont Tornyai művészetének egyik főerényeként említi: „az Ő művészete l'art pour l'art". Schlesinger Ilona cikke külön felhívja a figyelmet Tornyai két alkotására (Menyecske a műteremben, Édesanyám szobájában) melyek már a „képzőművészeti múzeum" (Sic!) birtokában vannak. Majd azt közli, hogy „egyik hatalmasnak ígérkező vászna Rákóczi Rodostóban, mely sajnos csak vázlat maradt, az Ernst Múzeum tulajdonát képezi". Végül szinte mentegetve írja, hogy ha az ultramodernséget kereső egy-két gourmand nem is távozik megelégedve a kiállításról, a közönség intim félórát tölthet a tárlaton. 5 Országos Széchenyi Könyvtár Hírlaptár, H. 1487, H. 5455, H. 514. 6 Országos Széchenyi Könyvtár, Hírlaptár H. 6600. 7 Bajai Hírlap 1909. dec. 12. 8 Független Magyarság 1928. okt 9. 146