A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)

Börcsök Vince: Szeged–Alsótanya közigazgatásának és népi jogszemléletének kialakulása

léptek fel.

21 Dalokban, balladákban megénekelték a betyárok nevezetesebb cselekményeiket.

22 Határozottan különbséget tettek a betyár és a kapcabetyár között. Az utóbbiak közönséges tolvajok, csavargók, akik semmiképpen nem érdemlik meg a betyár nevet. Ilyen kapcabetyárok voltak a házásók. Népünk disznóvágás után a sózott húst, szalonnát teknőbe rakta és a tisztaszobába az ágy alá helyezte el. Este a kisházban^ mulatság volt. A kapcabetyárok közül egyik kállátósként

M belevegyült a jókedvű társaság közé és mulatérozással

2b magára terelte a figyelmet. Jókedvében így kurjongatott: „Ásd Balázs, kapard Tamás, Lőrinc a vendég]"

26 így jelt adott az ablak alatt várakozóknak, hogy kezdhetik a munkát. Azok a vertfalból, vályogból készült ház falát ásóval gyorsan kiásták, és magukkal vitték a húsokat és a szalonnát. Ha elcsípték őket, könyörtelenül jártak el velük. Előfordult, hogy amikor a kamra falát ásták, a családfő észrevette. Ásóval leste a befelé törekvő kapcabetyárt. Megtörtént, hogy az ásó csuklóban vágta le a kezét, ha pedig a fejét próbálta bedugni, akkor nyakára került az ásó éle. Ezeket az akciókat, mert a pusztai élet megindulásakor történtek, nem követte rendőri, bírói eljárás. Ha valakinek pöcsét érkezett, mennie kellett a városba. Híre szétszaladt a pusztában, és erősítette az amúgy is nagy tekintélynek örvendő hivatal, törvény tiszteletét. Találgatták az idézés okát. Gyakran előfordult, hogy aki kapta, az se tudta, miért kell a városra mennie. A „pöcsét" elnevezést azért adta tanyai népünk a hivatalos írásnak, mert a rajta levő körbélyegző félelmetes volt azok előtt, akik még hivatalban nem voltak. A törvény jelentette számukra a hatósággal való mindenféle érintkezést. „Törvénbe mékl" kifejezés egyaránt elhangzott, akár a közigazgatás, akár a bíróság elé citálták az alsótanyaiakat. A törvénybeidézés a megidézettnek teljes napját elvette. Korán, gyakran éjszakai órákban kellett elindulnia. Kényelmetlen volt az öltözék. „No mög a város alatt lábbelit is köllött húznil" A levegős, szabad élethez szokott pusztai embernek már ez is rendkívül kényelmetlen volt. Ehhez jött az urak sok furcsa kérdése, akadékoskodása, esetleg ítélkezésükben a pénzbüntetés, vagy elzárás, árverés, aszerint, hogy a közigazgatás vagy a bíróság küldte a pöcsétöt.

27 Ezek a tények segítették a törvény fétisizálását. Arra a kérdésre, hogy hányféle törvényt ismernek, sajátos választ kaptunk.

28 Véleményük szerint volt Ferenc Jóska törvénye, amit jónak tartottak és most szívesen emlékeznek vissza rá. Szólásaikból erre lehet következtetni : „Nyúgoggyon szögény Ferenc JóskaV — „A tízkoronás arany még tíz év múlva is annyi vótV Aztán volt a Horthy törvénye, amolyan huncut törvény, de az igazi bűnöst, a gyilkost azért megbüntették. Azután következett a némöt törvény, a huncutság törvénye. „Tuttuk, hogy nem maradhat így\" Jellemző népünk szemléletére, hogy a vasúti híd elpusztítását is a németeknek tulajdonították. „A némöt törvény a háború törvénye; az a tulajdonsága, hogy minél nagyobb kárt csináljon", fogalmazták meg más alkalommal ezzel kapcsolatos véleményüket. 21 Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág. Gyula, 1964. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése 57—71. 22 Bálint Sándor: Történetek a szegedi betyárvilágból. Szeged, 1961. Nóta Rózsa Sándorról 244. 23 A konyhából nyílik a kisház és a nagyház, azaz a kisebb szoba és a nagyobb szoba. A nagyház tisztaszoba, amit állandóan nem használnak. 24 Maszkírozott, hívás nélkül jött vendég, akit azért fogadnak és vendégül is látják. 25 Mulatozás népies változata. 26 Sárkány Pál (85 éves) közlése Mórahalom. 27 Tömörkény István: A házasság első éve. Tömörkény István válogatott elbeszélései, Budapest 1960. 292—297. Tömörkény István: Pör Hajnali sötétben Budapest, 1958. 181—185. 28 Papp László: Vezérfonal a népi jogélet kutatásához. Budapest, 1948. 21—23. 134