A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Tóth Ferenc: A makói talicska
A támlát Makón sarogjának vagy rakoncának, Őrszentmiklóson karzatnak, Óföldeákon táblának nevezik. Magassága kb. fél méter, szélső léceit 2—3 záp és egy zápvas köti össze, a kerék felőli oldalon pedig egy-egy támaszvas biztosítja szilárdságát. A tábla kialakulására Kernstock Károly Őszi munka című festményén látható talicskaábrázolás mutat. Ezen a képen a tábla még csak egy léc magasságú, tehát a tábla a talicskalábhoz hasonlóan, csak fokozatosan alakult ki. A kerék is sokat fejlődött. A jelenlegi 8 küllős, vasráfos kerék elődje a vasalás nélküli 4 küllős változat, amely a kubikostalicskáknál általánosan jellemző. A legkezdetlegesebb talicskakerék korong alakú. Két részből áll: korongból és tengelyből. Ma már ritka, de régen igen általános volt. Ma főleg trágyahordó és játék talicskákon látunk ilyeneket. Az ilyen típusú kereket Makón sajt-, gurigavagy bolondkocsi keréknek hívják. Bátky Zsigmond Útmutatójában közölt taligának fűzfa-korongból készült kereke van. 8 A jelenlegi és kerekes kézi teherhordási eszközök korábban többnyire keréknélküliek voltak. A saroglyás talicskának korábban nemcsak lába és támlája nem volt, de kereke sem. Ez már nem is saroglyás talicska, hanem saroglya. Egy makói példát hozunk fel napjainkból arra, hogy a keréknélküli közlekedési eszköz hogyan kapott fejlődése folyamán kereket, ha azt a gyakorlati szükségszerűség megkívánja. A századforduló táján a makói hagymatermelők között egy új osztályozó-rosta terjedt el, amelyet az itteni ácsok készítettek a kavicsosztályozó mintájára. (5. ábra) 9 A hagymások órabérre szokták kölcsönkérni attól az 5—-6 öreg ácstól, akik valamikor megszerkesztették ezt az ötletes eszközt. A bérbevevő másodmagával elment érte és úgy vitték, mint a saroglyát. Aki messzebb lakott, kocsival szállította el, de a kocsiratevés igen nehéz volt, és a rázódás is igen nyűtte. Kézzel vinni pedig nagy súlyánál fogva igen fárasztó volt. Az első világháború után már az elülső két lába alá egy (vagy két) kereket tettek, amelyek kijártak belőle. A keréktengely számára a rosta első lábaiba egy-egy mélyedést vágtak (pörsöj). A kerék csak addig van a talicska alatt, míg hazatolják. Amikor megkezdik a rostálást, az elülső részét, szarvánál fogva megemelik, és a kerék kiesik. A forgatós rosta tehát kétéltű: vihető úgy, mint a saroglya és tolható, mint talicska. A kerék megjelenése nem szorította ki teljesen a saroglyás talicska ma is élő primitívebb elődjét, a saroglyát. Bizonyos munkák elvégzésére alkalmasabbnak, sőt egyelőre egyedül alkalmasnak bizonyult. Dereglye, targonca, tragacs, taraglya stb. a neve. A talicska nagy előnye a saroglyával szemben, hogy munka végzés közben egyetlen személyt igényel, — amint a XVII. században Comenius is megállapítja: „A mennyit ketten vihettek taraglyán, annyit vihet egy tolván maga előtt a talicskát." 10 b) A ládás talicska Münster Cozmográphiájában (6. ábra) közölt talicska ábrázolásokon feltűnik, hogy: 1. valamennyinek mély a ládája, 2. két szarvához hasonló a talicska elülső része, a kerékjárás is, 3. túlságosan nagy a kereke, 4. végei nem emelkednek ki ívesen, 5. lába nincs, 6. két oldala teljesen párhuzamos. 8 Bátky Zsigmond: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Bp. 1906. 51. 9 Márton György: Az apró- (dug-) hagyma osztályozása és szárítása Makón. Makó 1926. 11. 10 Magyar Nyelvtörténeti Szótár, Taraglya címszó. 122
