A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966-67. 1. (Szeged, 1968)
Tésikné K. Márta: A Dél-Alföld férfi fehérruhái
hosszan, majd újra egybefogták és keskenyen leszegték tűzőöltéssel. Ebbe bújtatták a gatya alapanyagából sodrott madzagot. Szárainak végét a láncszálakból kettesével összefogott, ritka, rövid rojtozás díszíti. D(erék)b(őség) : 144, sz(ár)b(őség) : 66, h(ossza): 95 cm. 2. 50.167.1. ltsz. Hódmezővásárhely (II. t. 2.). Ez a darabunk az 50.166.1. ltsz. inghez tartozik (I. t. 1.). Két szél sárgásszínű olcsó pamutvászonból készült. Eleje és hátulja középen toldott, szárai pedig a belső összevarrásnál. így 30 cm-es ülepének mind a négy sarkát a toldások alá csúsztatták, és két sor tűzőöltéssel varrták le. A bújtató jobboldalra hajtott, melyen a gépöltés két helyen csak látszólagos, itt fűzték be a madzagot. Szárait egyszerűen beszegték. A vászon szélessége 82 cm. Db: 346, szb: 173, h : 90 cm. 3. 59.7.2. ltsz. Szeged (II. t. 3.). Fehér pamutvászonból készült, a többitől eltérően keresztbe szabták, így a szárak 180 cm bősége egy darabból van, kivéve a toldást. 22 cm-es ülepének két sarkát a toldás alá csúsztatták, szélét két sor tűzőöltéssel aprón levarrták. A gatya hosszát az anyag szélessége adja ki. Koreát a vászon jobboldalra hajtása mentén, szálvonással rögzítették. Ide került az ép szél. A bújtatón elől-hátul hosszúkás lyukat varrtak ki hurok öltéssel, a pertli befűzésére. Szárait másfél cm hosszú, három rétegű rojt zárja le, felette szálvonásos dísz. A vászon szélessége 90 cm. Db: 360, szb: 191, h: 87 cm. 4. 53.276.1. Kiskunfélegyháza (II. t. 4.) Negyedik darabunk négy szél fehér pamutvászonból készült. Szárai belől toldottak, 35 cm-es ülepének két sarkát a toldás alá csúsztatták, széleit pedig két sorban tűzőöltéssel levarrták. Derekán a két cm széles bújtató a jobboldalára van hajtva, ezen a tűzőöltés elől-hátul egy darabon csak látszólagos. Szárain másfél cm-es, három rétegű rojt van, melynek felső szélét szálvonás díszíti. A pamutvászon szélessége 90 cm. Db: 360, szb: 192, h: 78 cm. Lábravalóink hossza 78—95 cm között van, bőségük igen változó. Varrásuknál nemcsak a fonal vastagságát, de az öltés nagyságát is a vászon minőségéhez igazították. A szélek díszítő varrása és az összevarrások az ingeknél leírt módon történtek. Bemutatásunk alapján hű képet alkothatunk a dél-alföldi férfi viseletről. A könynyebb anyagú ingek puha ráncai a lábravalók mély, erőteljesebb redőivel egységes fehér tömböt alkotnak. Ezt a fehérséget szépen foglalja keretbe a fokozatosan elterjedő fekete kalap, egészhátú mellény és a csizma viselete. Amikor az asszonyok már rég alsószoknyának használták pendelyüket és az ingváll egyrészét vagy egészét eltakarták a színes karton és selyem szoknyával, derékkal, akkor a férfiak még mindig szívesen öltöztek nyáron az ünnepélyes alkalmakra is a fehérruhába. A testi ruhát, inget-gatyát szombaton lerakták és vasárnap vettek tisztát. Az is előfordult, hogy három hétig hordták, volt, hogy egy alkalommal „bekeveredett". A tanyai és falusi szegényparasztság férfiainak fehérruhája átlag 2—3 öltözetből állott: „elég abbúl paraszt embernek hétköznapra kettő, egyik egyik héten, másik a másikon: ünnepre egy vagy kettő". így emlékeznek vissza öregjeink az 50 év előtti, legénykori öltözködésükre 15 . Reméljük, hogy bemutatásunk nemcsak a szakemberek számára nyújt technikai és szerkezeti analízist a tárgyalt ruhadarabokról 16 . Igyekeztünk a Dél-Alföld férfi viseletéről eddig kialakult általános képet: a darabok egyedi megismertetésével, az árnyalati különbségek érzékeltetésével még élőbbé tenni. Tésikné K. Márta 15 A gyűjtést Tápén, Apátfalván és Hódmezővásárhelyen végeztem. 16 A bemutatott tárgyakat szerző a szegedi Móra Ferenc Múzeum textilrestaurátor műhelyében restaurálta. 116
