A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1964-65. 2. (Szeged, 1966)

Molnár Vera: Beszámoló a sárospataki gótikus templom 1964. évi ásatásáról

puit, s helyettük a templomon vágatott át két olyan nagy kaput egymással szemben, melyen szekérrel is át lehetett hajtani. A templomon át vezető kettős kapu vette át a város kapujának szerepét. A németek a templom belsejéből ellenőrizték a város forgalmát. Ebből a kettős kapuból a déli íve eddig is látszott, zárókövén 1671-es dátummal, az északi kapu az új falkutatás során került elő. A Stahrenberg-féle epizód után, 1683 és 1686 között, Thököly szabadságharca alatt, újra a reformátusoké a templom. 1686-tól azonban már véglegesen a katolikusoké marad. Mária tiszteletére szentelték fel újból. A templomon az utolsó nagy változás a XVIII. század végén történt. 1737-ben hatalmas tűzvész pusztított Sárospatakon, melynek a templom is áldozata lettIdeiglenesen valamennyire rendbehozták utána, de 1779-re már annyira megromlott az állapota, hogy be kellett a templomot zárni. Ekkor megkezdik helyreállítását, 1787-re fejezik be teljesen. Déli bejárati része fölé a tornyot nem építették fel többé, hanem egy ideiglenes harangláb után nyugati homlokzata elé építettek barokk tornyot. Ekkor épül a sekrestye is, a nyugati orgonakarzat, s valószínűleg ekkor — esetleg közvetlenül a tűzvész után — falazzák el az északi fal ablakait is. Ezzel egy időben nagyjából — a templomon kívül — talán városrendezési okokból, elég jelentős feltöltés keletkezik, kb. egy méter magasságban. így a templom belsejébe lépcsőkön lehetett lemenni. Ezt a szintkülönbséget később megszüntették. A XIX. század elején a templom belsejét is törmelékkel töltötték fel. Ill A SÍREMLÉKEKRŐL Az idei ásatás legfontosabb és legnagyobb feladata az volt, hogy megszüntesse a templom belsejében levő XIX. századi feltöltést. Ez meglepő eredménnyel járt, mert alóla nemcsak a későközépkori padló burkolata került elő meglehetősen jó állapotban, hanem ebbe a padlóba beleépítve több síremlék is. A síremlékek előkerülésére nem sok remény volt. Végrendeletekből, s más leírásokból ismertük, hogy a pataki templomba temették el például Perényi Pétert, Perényi Gábort, Ormosdi Székely Klárát, Országh Ilonát, Dobó Ferencet, Lórántffy Mihályt, Lórántffy Máriát, Lórántffy Zsuzsannát, II. és III. Rákóczi Zsigmondot, II. Rákóczi Györgyöt, hogy csak a néhány legfontosabbat említsem, s természetesen a mindenkori pataki udvar fő embereit is. Ezek mellett az írásos dokumentumok mellett ismert volt még a Pálóczi síremlék és Csernél György síremléke, s Perényi Gábor sírládájának töredéke. A templom XVII—

XVIII. századi viszontagságos története alapján, mindezek dacára, az látszott valószínűnek, hogy itt épen megmaradt síremlékekre nem nagyon számíthatunk. A városi protocollumok 1671-ben azt jegyzik fel, hogy ekkor kihányják a templomból az ide eltemetett protestáns főurak címerét, zászlóit. Joggal gondolhattunk arra, hogy ez volt a sorsa a síremlékeknek is. Szombathi János pedig, aki végignézte a templom XVIII. századi helyreállítását, arról számol be, hogy 1787-ben sok régi sírkövet összetörtek, feldaraboltak, s részben felhasználták azokat az új padlózathoz, mint például Országh Ilonáét, részben pedig kihordták törmelékként a templomból. Mindezek ellenére nem pusztult el minden síremlék. S ma a sárospataki templom az egyetlen Magyarországon, ahol nagy számú síremlék eredeti helyén megmaradt, nem pedig másodlagos elhelyezésben. Ezek az előkerült síremlékek időrendi sorrendben a következők: 130