A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Tari László: Éremlelet Csongrád-Faragó-tanyán a XIII. századból

nek e szerint elrejtésükig, a tatárjárásig, kereken ötven évig kellett volna forgalomban lenniök. Nehéz megmagyarázni, hogy e silány kis pénzek miért maradtak oly sokáig a forgalomban, az időközben forgalomba került több mint száz magyar pénzfaj mellett, ezeken fölülkerekedve, konkurálva a friesachiakkal. Ha megnézzük a leletünkben előforduló friesachiakat melyek nem is oly idősek, azoknak elhasználtsága, kopottsága éles ellentétben áll a velük előkerült brakteáták jó fenntartásával, különösen a CNH I. 279. sz-ak kopásmentességével, ezüstfehér csillogásával. Ezek előkerülésükkor még teljesen újveretüeknek mutatkoztak. Azt a föltevést is el kell vetnünk, hogy mint váltópénzek szerepeltek oly sokáig a firesachiak mellett. Ez esetben a fölismerhetetlenségig kopottnak kellene lenniök. Ezek után meg kell vizsgálnunk, milyen okok alapján sorolta Hóman a brakteátákat 111. Béla pénzei közé, s hogy ezek az érvek meg tudják-e semmisíteni mostani föltevésünket. Hóman ezeket írja: „Réthy e pénzeket — Ruppal szemben — IV. Béla érmeinak tartja. E feltevésnek azonban úgy előállításuk, veretük és a IV. Béla pénzein már nem szereplő siglák, mint a leletek összetétele, ellentmond/" Majd a lábjegyzetben: „A leletekben a Béla-féle bracteaták II. Vilmos (1087—1 100) és II. Henrik (1154— 1189) angol királyok, I. Frigyes császár (1152—1190) érmei (kisgályi lelet), másutt a XII—

XIII. sz. fordulójáról való friesachiak és II. András pénzei társaságában fordulnak elő (kigyósi, nagykereki és egervári lelet). Tehát oly pénzekkel, amelyek nem IV., hanem III. Béla korában, vagy az azt követő időben voltak nálunk használatosak. " Majd tovább: ,,A C. N. H. 263. és 280. sz. érmek körirata — Béla rex —• III. Béla korában utalja e pénzeket."

11 Vizsgáljuk meg ezeket az érveket egyenkint: 1. Előállításuk. Brakteáta mivoltukra és azok techniakai előállítására gondolhatunk. Hóman ezt írja: ,,A régebbi magyar numizmatikusok mellett Friedensburg (Die Münze. Berlin. 1909. 161. 1.) is a XII. század végére teszi a magyar bracteaták korát. Egyébként Németországban is a XII. sz. volt a lemezpénzek kora."'

12 Azonban a régebbi numizmatikusok közül Réthy, éppen IV. Béla pénzei közé sorolta a brakteátákat. Ami pedig a lemezpénzek korát illeti, azok verése mintegy fél évezreden keresztül volt szokásban, sőt még a XVI. és XVII. században is találkozunk velük. A XII. sz. vége csak a virágzásuk kora volt. A német plasztikai művészet és vele az éremvéső művészek kisplasztikája a viszonylag legmagasabb fokra emelkedett, ez azonban a XIII. sz. elején hanyatlásnak indult.

13 Hóman is elismeri: ,,A magyar bracteaták sokkal kisebbek a németországi széles bracteatáknál... veretük eltér a többi magyar pénz veretétől..."

14 Ezeket a kitűnő ízléssel és nagy művészettel készített, néha 50 mm-t elérő brakteátákat vette volna mintául III. Béla? A kisebb és egyszerűbb veretek túlnyomóan a XIII. század első felében terjedtek el egész Európában, mert ezek nyújtották azokat az előnyöket, amelyekre éppen szükség volt. Egyszerűségükkei legalább is megkettőzték a pénzverdék termelőképességét. A verőbélyeget nem kellett keményebb anyagból készíteni s az mégis kevésbé kopott. Csak egy verőbélyegre volt szükség, ami a lapka illesztését, a verés gyorsaságát fokozta. A puhább anyagba az éremkép poncolása és vésése könnyebb és plasztikusabb volt. Magát a lapkát is könnyebb volt darabolni.

15 11 Hóman, i. m. 238. 1. 12 Hóman i. m. 238. 1 lábjegyzet. 13 Vö. Ráth György: Az érem. Az Iparművészet könyve. I. 176. 1. 14 Hóman, i. m. 239. 1. 15 Vö. Ráth, i. m. 175. 1. S 8