A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

A férfiak jobb oldali, a nők bal oldali fektetése és a hossztengely azonossága nézetem szerint annak a következménye, hogy a tűzkövesi házakban külön férfi és külön női oldal volt. Azt tehát, hogy a halottak eltemetésekor a tekintet irányának lett volna jelentősége,

21 vagy hogy az arci rész irányítása éppenséggel azzal lenne összefüggésben, hogy a halottat milyen napszakban temették el,

22 nem tartom elfogadható magyarázatnak. Északnak ,,néző" csontvázat gyakran találunk. a nap viszont semmilyen napszakban sem látható ebben az irányban. Az alvó és az eltemetett ember összekuporított testhelyzete — véleményem szerint — ugyanarra az okra vezethető vissza és nem magyarázható a halottaktól való félelemmel, a halottak összekötözésével. A Szegvár-tüzkövesi sírok kibontásakor ugyanis 4 esetben állapíthattam meg, hogy a halottakat gyékényfonatra fektették. Az ilyen sírok feneke régebbi kultúrreteg, a sír gödrén túl is követhető hamuréteg volt, amin a gyékénymaradványok aránylag jól megmaradtak. A kérdéses sírok leírása a következő: A 8. sír csontváza a település középső szakaszában került a földbe. A kultúrrétegbe ásott gödörben, hamurétegen feküdt, jobb oldalán, mérsékelten kuporított helyzetben. Férfi volt. Hossztengelye a koponyától a lábvég irányában mérve 264% tehát majdnem pontosan Ny—K-i volt. Kuporítva a hossza 76 cm volt. A csontváz felszedésekor vettük észre, hogy a koponya alatt egymást keresztező gyékényszálakból készült fonatnak nagyon foszlott, tenyérnyi darabja maradt meg. A fonat helyenkint kettőssávolyosnak látszott, mintája azonban azért nem volt pontosan megfigyelhető, mert a szálaknak egy része hozzátapadt a hiányosan megmaradt koponyához. A. 10. sírban szintén a koponya alatt találtunk gyékényfonat foszlányokat. Állapotuk igen rossz volt. A szálak, úgy látszott, nem egyes gyékénylevelek voltak, hanem sodort gyékényfonalak, amiket kettesével fogtak össze egy-egy szál gyanánt. A mintát nem lehetett felismerni. A sírban bal oldalán fekvő női csontvázat találtunk erősen kuporított helyzetben. A sírgödör hossza 142 cm, a halott 90 cm hosszúságúra volt összekuporítva. A csontváz nyakán 12 szem márványgyöngyöt és 2 szem korong alakú rézgyöngyöt találtunk. Irányítása 264

c volt, tehát szintén majdnem pontosan Ny—K-i. A sír megállapíthatóan a felső temetőréteghez tartozott, a sírgödör metszete szerint.

23 A 13. sírban jobb oldalán fekvő, mérsékelten kuporított férfi csontvázát találtuk. A sírgödör hossza 149 cm volt, ebben a csontváz 114 cm hosszú. Irányítása 234° volt, ami nagyjából a téli legszélsőségesebb napkelte irányának felel meg. Ebben a sírban a koponya, a mellkas és a hátgerinc alatt találtunk gyékényfonat foszlányokat. Mintájuk nem volt felismerhető. A sír biztosan az alsó temetőréteghez tartozott. A 14. sírban jobb oldalán fekvő, mérsékelten kuporított férfi csontváza feküdt 89 cm-es hossztengellyel. A sírgödör ebben az esetben is jóval nagyobb volt, s az alsó temetőréteghez tartozott, mert felette az első temetkezési időszaknál későbbi kultúrlerakódások bolygatatlanok voltak. Ebben a sírban a jobb combcsont alatt találtunk gyékényfonatból megmaradt rostokat. Koponyája alatt felismerhetetlen alakú fakészítményből származó fakorhadékot találtunk. Tekintve, hogy rostjai a sírgödör szélessége irányába mutat22 Banner J., A magyarországi zsugorított temetkezések. Dolg. 1927. 1—59. 23 Tűzköves területének legmagasabb részén két alkalommal temetkeztek. A település középső szakaszában és a végén. Újabb ásatási megfigyeléseim szerint mindez csak annyit jelent, hogy a település súlypontja időnkint áthelyeződött a 15 kat. holdnyi terület más pontjára. 38