A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

ún. tiszai keramika fonatszerű díszítőmintái szoros rokonságban vannak a bodrogkeresztúri csoportban is előforduló, rajzban továbbfejlesztett mintákkal.

2011 * További érdekes eredményekhez jutunk, ha azt a kérdést vetjük fel, hogy a kökénydombi gyékényfonat új korában mi célt szolgált. Az, hogy a mintás fonatot nem edények készítésekor használatos darabnak szánták, nem szorul bővebb magyarázatra. Ócska, elhasznált, szétdarabolt fonat része lehetett, amit másra már aligha használhattak volna. Ép korában olyan gyakorlati célt szolgálhatott, amelynél az is kívánatos volt, hogy szép legyen. Eredeti rendeltetésére leginkább a természeti népeknél elterjedt, fekvőhelyként használatos fonatokból következtethetünk. Az Afrikából, Óceániából, Amerika különböző vidékeiről ismeretes alvószőnyegek szalagszert! csíkokra hasított, két színben festett növényi anyagból készülnek. Mintázatuk szoros összefüggésben van a szálak színsorrendjével és a fonatolás módjával. Méretük nem nagy. Többnyire 70x80, máskor 75x90, nagyon ritkán 90X1 10 cm. Egyetlen személy fekvőhelyéül szolgálnak, s az is csak összekuporodott helyzetben fér el rajtuk. Európa neolitikumában sem valószínű, hogy mások lettek volna a fekvőhelyek. Az eddig megismert lakóházak padlóján nyoma sem volt annak, hogy azokban állandó, esetleg karóvázas fekvőhelyek léteztek volna. Az aránylag kicsiny, felmenő falak nélküli, tiszavidéki házakban valószínűleg a ház hosszoldalai mentén vetették meg a fekvőhelyeket; ott helyezték el a fekvőgyékényeket. A házak méreteiből következik, hogy a gyékényeket csak hosszában, a rézsútos tetőfal alatt helyezhették el, mert a magasabb középtengely vonalát a tűzhely és a járókelők részére szabadon kellett hagyni. Ugyancsak a ház kicsiny méreteiből következik az is, hogy a hellyel takarékoskodni kellett, hogy az alvógyékények nem lehettek hosszúak. Házankint legfeljebb 3—3 alvógyékény fért el az oldalfalak mentén, egy-egy pedig a hátsó fal mellett, a tűzhely közelében. Ez utóbbinak a hossztengelye természetesen 90

c-nyira tért el a többiétől (7. kép). Az elmondottak jelentősége akkor nő meg igazán, ha a lakóházaknak a sírokhoz való viszonyát vizsgáljuk. Szegvár-Tűzkövesen az egymáshoz csatlakozó szelvények helyén talált sírokban az összekuporított helyzetben fekvő csontvázak hossztengelye egy kivételével, kisebb ingadozással К—Ny-i volt. A csontvázak közül 16 a jobb oldalán feküdt, arca É-nak volt fordítva; 7 a bal oldalán feküdt D-nek fordított tekintettel. A kivételnek mondott 16. sír váza arci részével K-nek volt fordítva. A jobb oldalukon fekvők közül 10 férfi volt. A többi, fiatal és rossz megtartású egyén csontvázát nem sikerült az ásatáskor meghatározni. A bal oldalukon fekvők közül 6 nő volt, meghatározhatatlan nemű 1. A legtöbb sír hossztengelye Tűzkövesen az évszaki ingadozástól eltekintve, megegyezett a lakóházak tájolásával. Még helyszínrajzunkból (6. kép) is ez tűnik ki, ahol az „E'' és a ,,C" ház maradványai a ház hossztengelyének a meghatározását lehetővé tették. Az egy kivétel helye így a ház hátsó fala mellett kereshető. Ezekben talán a családfőt gyaníthatjuk. 20a Nagyobb terjedelmű összefoglalás részére tartom fenn annak a bizonyítását, hogy a fonatstílus a Kárpát-medencében rekedt öskőkori lakosságnak különböző csoportokba beolvadt töredékeinek a díszítőművészete volt. 21 Az arci rész irányítását a ,,Blickrichtung"-ot a hazai és a külföldi szakirodalom tanúsága szerint általában döntő fontosságúnak szokták tekinteni. Kritika nélkül, nemzedékről nemzedékre átvett szempont ez, amely a helyes megoldás megtalálását csak megakadályozza. 36