A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

műves műve és nem szőtt anyagról átmásolt díszítés, ahogyan azt Patay állítja.

18 Ugyanez a minta ismétlődik a VIII. t. 5. kép tűzkövesi töredékén, amely a „H" ház egyik össze nem állítható edényéből való. Több okból is meg kell említenem, hogy az edény alakja a hiányzó részek ellenére rekonstruálható, és igen közel áll a tiszasasi

19 bodrogkeresztúri edényhez, s fülei is hasonlók voltak. Ennek az edénynek a jelentőségét emeli az, hogy a szétdarabolt meandercsíkok közötti részen az alap újabb mintaváltozatot ad, (F. 11. 4. változat) s hogy ezt az edény díszítője azzal tette feltűnőbbé, hogy a még félig lágy agyagba madártollból készült csőszerű szerszámmal egymás mellé sorakozó köröcskéket nyomkodott. Több tűzkövesi cserépen a tollba beszorult anyag éppen úgy kiszakadt, mint a tiszasasi edény teljesen hasonló módon készült díszítésein. Elvben és kivitelben közeláll ehhez az a díszítésmód is, amit a borsodi bükki cserépen látunk. (Vö. az A. H. V—

VI. (1928), XVIII. t. 2. képpel.) A tiszasasi edényen ugyanennek a mintának további változataival találkozunk: a meandroid mintacsíkok itt ellentétes irányban futnak egymás mellett és szétdarabolva sincsenek. A két fül közötti mezőkben a VIII. t. 6. rajzot; a fülek alatti keskeny mezőkben a VIII. t. 7. rajzot látjuk. Az előbbin a meandroid csíkok rácsozottak, s ebben az elrendezésben az F. 11.5. változat jelzést kapták, közöttük pedig újabb mintaváltozatként — mit F.11.6. változatnak nevezek — az alapnak madártollal kiszúrkált csíkja jelenik meg. — A rajzon az F.11.5. változat mintája szurkált díszítésű, s az F.11.6. mintaváltozat rácsozott. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a tiszasasi edény hasán több párhuzamos karcolat segítségével megrajzolt körülfutó spirálvolúta is van, ami sem a ,Bodrogkeresztúri

1

', sem az ún. tiszai csoportban nem egyedülálló jelenség, s az eddig egymásutáninak tartott stílusok egymással való érintkezéséről, egykorúságáról szól. A rácsozásnak és a tollal szurkált díszítésnek a variálása egymagában is azt bizonyítja, hogy mindkettő az agyagművességre jellemző módszer volt. Patay, aki másokat azzal vádol, hogy a bodrogkeresztúri leletanyagot nem ismerik,

20, nem vette észre a tiszasasi edény kétféle mintaváltozatát, sőt említett cikkének 7. képén a tollal szurkált díszítéseket fel sem tüntette. Ezeket bajos lett volna szőtt anyagokra visszavezetni, de gondolni sem lehetett volna szőtt anyagokra, ha az egyáltalán nem szabályos rácsrendszerbe illő árnyékolás vonalait Patay úgy közölte volna, ahogyan azok az edényrajzokon előfordulnak. Végső fokon tényként állapítható meg, hogy a fonatdíszek párhuzamos fejlődést mutatnak a legkülönbözőbb korai keramikai csoportokban, s hogy az 18 Patay P., Swiatowit XXIII. (1960) 372, 382. — Patay még azt is feltételezi, hogy a diszítőrajzot a még nyers edényre borított szőtt anyagról kopirozták rá az edények felületére. (372). Ez teljes mértékben lehetetlen: A különböző mértékben domború edények felületére nem lehet a szőtt, anyagot ráncmentesen ráteríteni, nem lehet megoldani azt, hogy a minta eleje és vége záródjék; nem lehet megoldani azt, hogy az egyes mintaegységek az edény hasi részén nagyobbak, a nyak irányában egyre kisebbek legyenek. A legjobb példa erre a pusztaistvánházi 15. sír nagy edénye, amelyet Patay cikkének XVI. t. 2. képén közöl, de amelyet közelebbről nem vizsgált meg. — Az árnyékolás vonalainak száma a felfelé egyre kisebb háromszögekben fokozatosan csökken. Szőtt anyag fonalairól nem lehet itt szó, az edény díszítése rajzként megtervezve jött létre! 19 Hampel J., A bronzkor emlékei Magyarhonban. I. rész, Bp., 1886, CXLII. t. 20 Patay P., i. m. 365. — Patay vádjával kapcsolatban, amely szerint tiszainak néztem bizonyos bodrogkeresztúri edényeket, az igazság az, hogy azt pontosan abból a munkámból vette át, amely ellen szót emel. — Csalog J., FA III—IV. (1941) 11. 34