A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Marián Miklós: A Tiszai ártér téli madárvilága és gazdasági vonatkozásai

sága 2,1km, lesnagyobb szélessége 250 m, legkisebb szélessége 50 m. Területe 25 ha. Éghajlati jellemzői. Átlagos évi középhőmérséklet: 11 С . A fagyos napok évi átlagos száma 80—90. A zord napok száma (amikora hőmérséklet —10 C-ig leszáll) mindössze 8—12 nap. (Kakas, 1960). Leghidegebb téli hónap a január, amikor a havi középhőmérséklet: 3C . A téli félév csapadékmennyisége 250 mm, de a havas napok évi átlagszáma csak 20. Hótakaró általában december 20—február 15-ig borítja a területet. A felsorolt éghajlati adatokból látható, hogy tanulmányozásra kijelölt területünk az ország egyik legenyhébb telű táján fekszik, ahol a nagy hideg aránylag rövid ideig tart, és a hótakaró is csak mintegy két hónapig fedi el a növényi táplálékot az állatok elől. Mindez áttelelő-és téli vendégmadaraink számára kedvező. A növénytársulás.

2 A védgáton belül a jellegzetes folyó menti ligetes szalagerdőt találjuk. Az iszapos-homokos talajon fűz-nyár liget-erdő (Salieeto-Popu/etum) díszlik. Állománya középkorú. A terület északi felén igen öreg, odvas lakból álló fÜ7;es tenyészik. Elszórtan kisebb-nagyobb amerikai-kőris (Fraxinus pennsyhanka MARS.y csoportokat, vagy magányos fákat láthatunk. (Túlnyomóan fiatal, de már jól termő fák.) A megfigyeli terület két pontján — egymástól távol — néhány mocsári tölgyből (Quer

eus rohur L.) álló csoport, míg az északi határon nagyobb, középkorú, telepített tölgyes található. Az aljnövényzetet sűrű szeder (Rubus caesius L.) és áthatolhatatlan sűrűségű gyalogakác {Amorpha fruticosa L.) alkotják. Néhány helyen kisebb kiterjedésű nádas (Phragmition) folt is akad. A védgát külső oldala mentén telepített keskeny, középkorú tölgy- és nyárfasávot nem számítom a próbaterülethez. (Figyelembe vettem mint összehasonlító alapot, de feldolgozásomba nem vettem be.) A kijelölt határokon belül megfigyelés alatt tartottam a Tisza egész felületét, az árteret, a védgát víz felőli oldalát és a tetején húzódó utat. A téli időszak főbb biotopjai a folyótól a töltés felé haladva nagyjából párhuzamos sávokban helyezkednek cl: a folyó vízzel kitöltött medre (közepes vízállásnál mintegy 150 m széles): a vízparton húzódó, kb. 6 8 m széles, fiatal fűzfákból álló, sűrű fűzbozót; a terület két végén húzódó. 20—30 m széles szántó (minden évben kukorica van benne, télen csak a szárkúpok állanak ott): itt-ott kisebb tisztásokkal megszakított fűz-nyáras (néhol kubikgödrökben tenyésző nádasfoltokkal); a fűvel borított töltés lába és oldala: a töltés koronája a föld úttal. (2. sz. vázlat). Itt jegyzem meg. hogy nagy és tartós hideg esetén a befagyott, havas Tisza. - amint azt 1960 januárjában is megfigyeltem — különleges élőhelynek minősül. A nap minden órájában tucatjával lehet állatokat látni rajta. Fácán-csoportok gyalogolnak, őzek, nyulak, sőt néha még róka is fut át egyik part h'geterdejébol a másikba. Elhullott és a jégbe fagyott őzek. nyulak hulláján dolmányos varjak lakmároznak. A vizsgálatok ideje 1958 novemberétől 1964 márciusáig tartott. Hat télen át végeztem megfigyeléseket a kimondottan téli, hónapokban októbertől márciusig. Telenként 6—8 exkurziót, lehetőleg két hetes időközökre elosztva végeztem, különböző időjárási viszonyok között. Állományfelvételi módszerként az ún. lineáris számolást alkalmaztam. (Az ilyen célra általában használt quadrát-módszer a téli időszakban amikor a mada- A növénytársulási adatok kiegészítéséért ezúton is köszönetet mondok dr. Bodrogközi Györgynek. 288