A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Csalog József: A legújabb kökénydombi fonatlenyomat tanulságai

A spiráltechnika nyoma az őskornak csaknem valamennyi korszakában kimutatható, a természeti népeknél pedig világszerte

4 ma is ismeretes. Módosult formáját bronzkori urnákról ismerem, amelyeknél összefüggő, aránylag vékony agyaghurkák helyett nagyobb, de kb. egyformára szakított agyagdarabokat tapasztottak egymás mellé és dolgoztak össze ütögetéssel. Az ilyen készítmények az egykori összetapasztás helyén, nagyjából spirálvonal mentén szoktak széttörni, 3—4 ujjnyi széles darabokra. Abb. 4. kép. Edénytöredék Szentes-Ilonapartról Gefässbruchstück aus Szentes-Ilonapart Nem kétséges, hogy a spiráltechnika feltalálása nem az agyagművesség vívmánya, hanem praekeramikus idők öröksége. Eredete a gyékényből kötött edényekre vezethető vissza, amelyek ugyancsak világszerte elterjedtek, ismeretesek ma is, és nagyobb szerepet játszanak olyan helyeken, ahol sok gyékényféle terem. Nem kételkedhetünk abban, hogy a keramika előtti időkben több helyen ilyenekben tartották még a folyadékféléket is, mint ahogyan a kafferek a tej tárolására néhány évtizeddel ezelőtt még gyékényből, szakajtószerüen kötött edényeket használtak.

5 A szorosan kötött gyékényedény rostjai ugyanis nedvesen annyira megduzzadnak, hogy az edény vízállóvá válik. A keramika mellett háttérbe szorult, de a mai napig ki nem veszett gyékényedények az agyagműveseknek érthető módon újból és újból mintául szolgáltak. Az is érthető, hogy nemcsak szerkezetük, felépítésmódjuk volt hatással az agyagművességre, hanem alakjuk és jellegzetes felületük is. 4 Afrikából, Újguineából, Amerikából és Európából számos példáját ismerjük. 8 A Magyar Néprajzi Múzeumban őrzött kaffer gyékényedényeket marhatrágyával bekenve tömítették. 21