A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Török László: A szegedi eklektika

szetében nagy erővel ható romantikus vonások vannak, sőt, meglepetéssel kell tapasztalnunk, hogy — feltehetően a történelemtudomány eredményeinek kihatásaképpen — szinte „divatossá" vált a múlt század második fele. Felébredt rokonszenvünkkel azonban nincsen arányban ismereteink mennyisége. Annak ellenére, hogy az eklektika sok alkotására kiterjesztett műemléki védelem már magától értetődő, az eklektikus építészet helyét nem látjuk megnyugtatóan kijelölve a XIX. sz. művészetének egészében. A hiányok pótlására — természetesen más területek mellett — feltételenül szükséges a szegedi eklektika vizsgálatának megindítása. A magyarországi művészettörténet anyagában Szeged — Budapest múlt századvégi kiépítésével — szinte egyértelműen ,,az eklektika", s a kettő közül feltételenül a szegedi a rokonszenvesebbnek mondható eklektika. Nem célunk, hogy akár az egyetemes, akár a szegedi eklektika kérdéseiben csak részben is végleges megoldásokat adjunk, vagy teljes részletességű leírással szolgáljunk. De megkísérelünk az eddigi eredményeknek megfelelő, összefüggő képet adni úgy a szegedi eklektikáról, hogy kitűnjék kapcsolata a kor magyarországi és európai művészetével is. I. A magyarországi eklektika Tekintettel az adatszerű feldolgozások nagy hiányára, a magyarországi eklektika értékelését itt csak igen vázlatosan kísérelhetem meg. Mielőtt rátérnénk jellemzőire, meg kell kissé néznünk azt az európai művészetet is, melynek része volt a kor magyar művészete. Rövid végkövetkeztetésekben egyesítve a múlt századi művészet összefüggéseinek, az eklektika keletkezésének magyarázatait, az alábbiakat kell jelen tanulmány alapjaiként lerögzítenem: /. Klasszicizmus-romantika-ek/ekfika A XIX. sz. valóságának két nagy művészeti kifejeződési köre, a klasszicizmus és a romanticizmus együttesen szolgáltatták a század művészetének további fejlődéséhez az alapokat. A klasszicizmus fegyelmezett archaizálása adta meg a század művészetében a pontosságra, körülhatároltságra való törekvést, s a klasszicizmus mélyítette el a történelem valósága iránti érdeklődést is. A klasszicizmus nagyon hamar beléütközik a saját maga által állított korlátokba -- ugyanakkor képes igen maradandó konvenciók megalkotására is: mint például korunkig elható esztétikai elvei. A romantika történetszemlélete eredetileg a klasszicizmuséval azonos, amennyiben a klasszikus ókor határain túl, de megegyező módszerekkel érdeklődik az első időkben. Érett korszakában inkább Novalis óhaja jellemző rá: ,,Die Welt ist kein Traum, aber sie soll und wird vielleicht einen werden..." Az a váz, amelyre a század művészeti gondolkodása felépül, alapjában klasszicizáló ugyan, de attól egyre inkább eltér, amennyiben érdeklődésének tárgyát nemcsak megváltoztathatatlan, hanem szabadon átalakított formákban is érvényessé kívánja tenni korára nézve. A klasszicizmus és romantika világképének egymást kiegészítő volta éppen majd az eklektika formájában létrejövő szintézisükben lesz teljesen nyilvánvaló. 2. Szabad válogutás a gondolatokban és formákban Az eklektikára jellemző szabad formai válogatás kulcsát a romantikus elvágyakozásban találjuk. A romantika elvagyakozása egyaránt elvonatkoztat a való 228