A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Szelesi Zoltán: Munkácsy Honfoglalás-a Szegeden
íyet végül is egyre súlyosbodó betegségével küszködve, 1893 tavaszán fejezett h Utolsó ecsetvonások előtti művéről a szegedi Japok is hírt adtak. 30 A festmén méltató sorokon kívül azonban hangot kapott az az ellentét is, mely a kép fels< házi ülésteremben való elhelyezése miatt Tisza Lajos és az Országházat tervez Steindl Imre között támadt. 31 A vitát a helyi újságok is a két ember esztétikai néze; eltérésével magyarázták, pedig emögött politikai tendencia voit. A kész képet 189 májusában a párizsi Szalonban bemutatta, amiről Rákosi Jenő küldött haza tu dósítást. Helyi vonatkozásban a Honfoglalás-t — ennek Budapestre kerülésekor — Bartos Fülöp méltatta, aki nemcsak a Szegedi Híradó-ban megjelent cikkében hanem a Dugonics Társaságban tartott előadása alkalmával is részletesen elemezte és hangsúlyozta a festmény eszmei és művészi érdemeit. 32 Munkácsy alkotását azonban mind a francia, mind a hazai kritika általában elmarasztalta. A bírálat politikai vonatkozásban túlzottan sovinisztának tartotta a honfoglaló magyarok és a behódoló szlávok közti magasabb, illetve alacsonyabb faji, szellemi megkülönböztetés hangsúlyozását. Művészileg pedig azt a törekvést kifogásolták, hogy a nagyméretű történelmi képet, nem a tőle várt módon oldotta meg, hanem azon az impresszionizmus eredményeit igyekezett, éspedig sikertelenül alkalmazni. Festményével a mester maga is elégedetlen volt: ,,. . . helyes megoldást kereső türelmetlenségében még nagy művének kiállítása alatt készítette el azt a vázlatot, amely a szegedi múzeumba került." 33 Ha alaposabban tanulmányozzuk a Honfoglalás-t, megállapíthatjuk, hogy a Szegedre került nagy színvázlaton Munkácsy sikeresebben valósította meg elképzeléseit, mint a véglegesnek szánt parlamenti képen. Fzzeí kapcsolatban utalunk a művész idevágó megnyilatkozására, valamint monográfusának. Végvári Lajosnak véleményére. 1893 júniusában Munkácsy egyik levelében ezt írja: ,.La Maíou-ból visszatérve a nagy vázlaton megtettem minden változtatást, és pedig azt hiszem igen előnyösen, amit már a nagy képen is konstatáltam, mert a szemle után rögtön áíviítem az atelierbe (megjegyzendő, hogy midőn az atelierben abban a világításban melyben készült, megláttam, egy pillanatra kételkedtem, hogy vájjon érdemes-é hozzányúlni, de midőn az átdolgozott vázlatot mellé állítottam, mindjárt meggyőződtem róla, hogy igazam van). Rögtön hozzá is fogtam és néhány nap alatt, úgyszólván az egész képet áthangoltam, de az irtóztató hőség miatt abba kellett hagynom." 3 ' Munkácsy 1893 decemberéig, képének szignálásáig mindent elkövetett, hogy a főművének tekintett alkotásán a szükséges változtatásokat megtegye, azonban időközben elhatalmasodó idegbaja miatt a Honfoglalás-on lényeges korrekciókat még sem volt képes végrehajtani. ,,Honnfoglalás — Végvári szerint — nem sokban tér el a szegedi vázlattól, amely maga is tekintélyes méretű. 35 A lényeges különbség a két változat között az, hogy a nagyméretűn a természeti részek, a tájképi elemek nagyobb hangsúlyt kannak, s ennek következtében a kolorit élénkebbé vált. . . Munkácsy inkább a részletekben gazdagította a festményt; növelte a figurák számát, nagy gonddal ábrázolta az öltözeteket és az eszközöket. Lényeges a változás az Árpád környezetének arctípu30 Sz lí 1893. márc. 3. :!l Sz H, Sz N 1893. márc. 23. :>- Sz H. 1894. febr. 28. és márc. 25. 33 Bényi L.: i. m. 413. : " Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály válogatott levelei. Bp. 1952. 185. b5 „Honfoglalás" Nagy színvázlat. Párizs, 1892—93. Olajfestmény, vászon, 216x625,5 cm. Jelzés nélkül. Móra Ferenc Múzeum, Szeged. Vétel, 1895. 21 000 Ft. M. M-tó!. Ltsz.: 50.549.1. 2J6
