A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete

Az építőbrigádon belül munkacsapatok is vannak, s ez a felosztás lehetővé teszi, hogy az építőbrigád különböző munkacsapatai egy időben több helyen is végezhessenek munkát. A napi munkairányítás közvetlenül az egyes szakágak felelőseinek a feladata, a felmerülő problémák megoldásában azonban végső soron az elnökhelyettes dönt, * Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Lenin Tsz vázolt — ágazati brigádszervezetre alapult üzemi-és munkaszervezete, amelyet mintegy 8 éven át alkalmaztak, a bemutatott viszonyok között jól bevált. A terület igen nagymértékű megnövekedése és rendkívüli széttagoltsága (3 központi terület körül) azonban az utóbbi években sürgetőleg követelte ezen üzemi szervezet átalakítását, ugyanis az óriási teriilet teljes központi irányítása nagyon megnehezítette a kevés szakvezető munkáját, ellenőrző tevékenységét. Minden nagyobb, de részkérdések irányítása is túlzottan megosztotta a vezetés figyelmét, felaprózta tevékenységüket. Szükségessé vált tehát a vezetés szervezetét a megnövekedett feladatokhoz igazítani, azaz a feladatok megosztásával megkönnyíteni a munkák szakszerű irányítását és ellenőrzését. Ez az igény már 1963-ban is megmutatkozott, megvalósítására azonban csak 1964ben, az üzemegységrendszerre történő átszervezéssel került sor, ez azonban nem jelent merőben új üzemi-és munkaszervezést, mivel az üzemegységeken belül megtartották a korábban használt és jól bevált munkaszervezési módokat. 2. Üzemi- és munkaszervezet 1964-től A Lenin Tsz jelenlegi üzemi szervezete üzemegységekre, s ezeken belül az ágazatokra szervezett állandó termelőbrigádokra épül. Az üzemegységek élén üzemegységvezetők állnak, akik mindhárman nagy gyakorlattal és hozzáértéssel rendelkező emberek. Melléjük van beosztva — a makói üzemegység kivételével — egy-egy mezőgazdász, akik bár még nem rendelkeznek az üzemegységvezetőkhöz hasonló nagy tapasztalattal és gyakorlattal, de az elméleti kérdésekben járatosabbak, így kölcsönösen segíteni tudják egymást. Az üzemegységvezetők munkáját tehát a központi irányítás mellett a beosztott agronómusok és a brigádvezetők segítik. Az üzemegységek nem önelszámolók, — de külön termelési tervük van —, s nem is szakosítottak. Egymáshoz közel azonos arányú és összetételű termelést folytatnak. Némi specializációt azonban — a természeti adottságok következtében — mégis mutatnak az egyes üzemegységek. így pl. az egész fokhagyma-vetésterület a zombori üzemegységben van, mivel a talajadottságok itt a legkedvezőbbek e növény termelése számára, viszont a nevezett fokhagymaterület arányosan fel van osztva a 3 üzemegység között a nagyobb, egy üzemegységet érintő munkacsúcsok elkerülése, és az arányos foglalkoztatás érdekében. Vagy pl. a petrezselyem termelése Makón koncentrált, — szintén a talajadottságok miatt —, a cukorrépa pedig Kiszomboron, munka szempontból azonban a két növény megmunkálása közel azonos feltételt teremt. Általában maximálisan törekedtek a munkaigényes növények, ill. munkák azonos elosztására, vagyis arra, hogy az emberek foglalkoztatása azonos legyen. Az üzemegységek területéhez csak a szántóföldi növénytermelés és bizonyos segédüzemi tevékenység van felosztva, így pl. a gépek, fogatok, s az ezeket ellátó műhelyek és egyszerűbb gépjavító tevékenység. A szőlő- és gyümölcstermelés és az öntözéses kertészet központi irányítás alatt közvetlenül a kertészmérnökhöz tartozik. 13 A Móra F. Múzeum évkönyve 193