A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete

azonban sajátos eltéréseket is mutat. A Lenin Tsz állattenyésztése munkaszervezetének alakulását szintén időrendben mutatom be. A Lenin Tsz-ben az állattenyésztés területén dolgoztak már 1955-től, de a néhány állatgondozó éveken át nem alkotott külön brigádot. 1959-ben Kiszomboron már 11—12 fő dolgozott az állattenyésztésben, de még mindig a növénytermelő brigádvezetők felügyelete alatt dolgoztak. Az első különálló állattenyésztő brigádot 1960-ban szervezték. Ez évben 2 állattenyésztő brigád létesült: Makón egy 16 fővel, és Kiszomboron egy 13 fővel, egy-egy brigádvezető vezetésével. A létszám mindkét helyen igen alacsony, tulajdonképpen csak egy-egy munkacsapatnak megfelelő, az állatállomány számára szükséges férőhelyek egymástól meglehetősen távol eső volta azonban két külön brigád szervezését tette indokolttá. A Lenin Tsz-ben tehát az állattenyésztő brigádokat is a területi adottságok, az állatok területi elhelyezkedése alapján alakították ki. Az állattenyésztésben vegyes állattenyésztő brigádok voltak és vannak, első évtől kezdve mindegyik helyen nemcsak egy bizonyos állatfajt, hanem általában többféle állatot tartottak. Ezt szintén az adottságok, a rendelkezésre álló épületek — mint objektív adottságok — határozzák meg. A vegyes állattenyésztő brigádok állatfajonként és hasznosítási irányonként külön kezelték és kezelik az állatokat, s lehetőség szerint külön is helyezik el azokat egy épületen belül is, legalább külön csoportban, s így a jelzett szempontok szerint a munkaszervezés is elkülönült. A brigádokon belül 1960-ban a kis létszám miatt munkacsapatokat nem szerveztek. Az egy gondozóra bízott állatok száma fajonként, hasznosítási irányonként különböző. Az épületek technikai felszereltségi színvonala etekintetben nem jelent különbözőséget, mivel általában régi, korszerűtlen felszereltségű istállókban történik az állatok nevelése. A tehenészetben pl. 12—14 tehenet lát el egy gondozó kézifejéssel, általában a legkezdetibb időszakból, az itatásos borjúnevelésnél 30—40, anyakocáknál 35—40, sertéshizlaldákban 150—200 állatot. /967-ben továbbra is 2 brigád volt az állattenyésztésben, Makón és Kiszomboron is egy, csupán létszámban volt jelentősebb növekedés. Mindkét helyen általában kétszeresére nőtt az állattenyésztő brigádok száma, s ez évben istállónként munkacsapatokat is szerveztek a brigádokon belül. A munkák menete egyébként ez évben is azonos volt az előző évivel, azzal a különbséggel, hogy ez évben a brigádvezetőkön túl, állatfajonként még külön egy szakvezetőt is állítottak be, aki a különböző, egymástól sokszor 10—20 km-re levő, de azonos állatfajú állatoknak a gondozását irányította. Ezt a szervezési formát ,,szakosítás"-nak nevezték. Az öt állatfaj mindegyikének volt egy szakirányítója. A főállattenyésztő maga is az egyik legjelentősebb állatfaj, a szarvasmarhatenyésztés közvetlen irányítója volt, az általános kötelezettségei és feladatai mellett. Ez a szakosítási rendszer azonban nem vált be a Lenin Tsz-ben. A szakirányítók szüntelenül jártak egyik helyről a másikra, a területi brigádvezetőknek külön-külön kellett azok irányítását fogadni, s a sok munka nem járt különösebb eredménnyel. A következő évtől, 1962-től éppen ezért megszüntették ezt az ún. „szakosított" rendszert. 1962-ben tovább növekedett az állatállomány létszáma, úgyhogy mind Makón, mind pedig Kiszomboron a meglevő egy-egy brigád számát kettőre kellett felemelni. A brigád együttes létszáma 100 körül volt. Mivel mindkét helyen a két állattenyésztőtelep egymástól meglehetősen távol volt, ezért kellett külön brigádokat létrehozni. A brigádok létszáma azonban igen alacsony, s éppen ezért ez év őszétől a munka191