A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete

böző létszámú, a makói kb. 90, a zombori kb. 60 főt számláló. A belépett tagok földterületeinek különböző, egymástól távol elhelyezkedő volta így sajátos helyzetet teremtett, amelyekhez a munkaszervezet kialakítását is alkalmazni kellett. Mind a földterület, mind a tagok kb. 2:1 arányban (Makó nagyobb arányszámával) oszlottak meg, s a nagy távolság miatt így nem lehetett az egyes brigádok számára azonos területi és művelési feltételeket teremteni, hanem mindegyik brigád a maga földterületén, a maga sajátos, egymástól eltérő feltételei között gazdálkodott. A munkaszervezési mód azonban mindkét helyen azonos volt. A brigádok és munkacsapatok szervezésénél figyelembe vették a tagok önkéntes jelentkezését a munkacsapatokba, lakóhelyüket, rátermettségüket, szakképzettségüket, tapasztalatukat, vagyis azt, hogy egyéni gazdálkodásuk idején milyen munkában szereztek különösebb jártasságot. Ezt a szervezési elvet később is megtartották, s az önkéntességjelentőségére legjobb példa, hogy ha újabb tag jelentkezik felvételre, jelentkezésével egyidőben már azt is bejelenti, hogy kinek a munkacsapatában szeretne dolgozni, bár még fel sem vették. A brigádok vegyes brigádok voltak, s ezeken belül mindkét helyen külön férfi és külön női munkacsapatokat alakítottak. A munkacsapatok létszáma is azonos volt, általában 10—12. A munkaszervezést 1958-ban részben brigádkeretekben, részben tagonkénti területfelosztással oldották meg. A tagonkénti területfelosztást csak a belterjes kultúrák tekintetében alkalmazták, de itt is munkacsapat-keretben, s ezen belül egyéni területvállalás alapján. Egy-egy munkacsapat a rájutó területrészt egy táblában, egy helyen kapta meg, ellentétben más országos hírű tsz-ekkel, mint pl. a barcsi Vörös Csillag Tsz, amelyben a tagok a brigád területen belül nem egy táblában kapták meg a rájuk jutó területrészt, hanem minden táblából kaptak egy arányos részt. így a munkafeltételek a tagok számára szinte teljesen azonosak voltak, másrészt így lényegében közös brigádmunkáí végezhettek az egyéni területfelosztás ellenére is. A tagok itt az egyéni területre is közös gyülekezőhelyről együttesen mentek ki, illetve együtt szállították ki őket. Kétségtelen, hogy ez egy kidolgozottabb munkaszervezési mód. Az egyenlő feltételeket a Lenin Tsz-ben úgy igyekeztek biztosítani, hogy pl. ha egy munkacsapat belterjes kultúrát jobb, közelebbi helyen kapott, akkor más növényféleségből viszont kedvezőtlenebb feltételűt adtak neki. A munkahelyre történő kiszállítás sem volt még megszervezve ez évben a Lenin Tsz-nél, általában ki-ki munkacsapatától függetlenül maga végezte az egyéni felosztású területen a szükséges munkákat. A betakarítást azonban közösen végezték. A külterjes növényféleségek megmunkálása is közös volt. 7959-ben ismét 2 brigád volt, egy Makón, egy pedig Kiszomboron. Az aránytalanság — a fejlődés sajátos körülményeiből adódóan — tovább nőtt a két brigád között, a makóinak 200, a zomborinak továbbra is 60 tagja volt. A fejlődés tendenciája tehát a Lenin Tsz-nél a belépések nyomán nem újabb brigádok szervezése, hanem a meglevő létszámának és területének fokozatos növelése, hogy így a belépők könnyebben azonosulhassanak a már ott kialakult kollektívával, könnyebben átvehessék azok munkastílusát. 1959-ben a Lenin Tsz munkaszervezete egy lépéssel előbb haladt, megszüntették az egyéni területfelosztást a belterjes kultúrákra is, s ehelyett a munkacsapatonként! területfelosztást alkalmazták. 1960. Az 1960-as felfejlesztés mind a makói brigád (kb. 280 fő), mind a zombori növénytermesztő brigád (kb. 250 fő) taglétszámát erősen megnövelte. A makói területen új munkaszervezési móddal kísérleteztek ez évben. A belterjes kultúrákat két brigád között osztották meg, maximálisan törekedve ezek azonos munkafel187