A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Köpösdi Vera: A makói Lenin TSz üzemi- és munkaszervezete
A Lenin Tsz vezetésének, üzemi- és munkaszervezetének a megalakulás évétől kialakult és azóta alkalmazott rendszerét, s e szervezet kialakulása folyamatát fejlődésében és részleteiben az alábbiakban fogjuk áttekinteni. I. A vezetés A vezetés egy-egy tsz jó vagy rossz gazdálkodásának alapvető tényezője. Azokban a gazdaságokban, amelyekben a vezetők adottságai, irányítóképességük, szaktudásuk s áttekintésük a gazdálkodásról megfelelő, tehát képességeik és gyakorlataik révén alkalmasak a vezetésre, azokban a tsz-ekben a gazdálkodás általában eredményes. Viszont amelyik gazdaságban a vezetőknek a fentebb megjelölt alapvető tulajdonságai hiányoznak, ott jó eredményt csak a legritkább esetben lehet elérni. Éppen ezért komoly felelősség egy-egy gazdaság számára a legmegfelelőbb, vezetésre leginkább alkalmas embereknek a kiválasztása, akik széles látókörrel és megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek, s akik az adott viszonyoknak a sokoldalú mérlegelése alapján mindig ki tudják választani azokat a tényezőket, amelyek a gazdálkodást leginkább előmozdítják. /. A kollektív vezetés szervei és működésük A termelőszövetkezetekben kollektív vezetés van. A tsz köz-és küldöttgyűlése, vezetősége, pártszervezete és különböző (ellenőrző-, fegyelmi-, szociális,- stb.) bizottságai tulajdonképp együttesen képezik a vezetést, bár a különböző kollektív szervek a vezetés különböző feladatait látják el. A közgyűlés a tsz legfőbb vezető szerve, ez dönt minden alapvető fontosságú kérdésben, s azok a határozatok, amelyek így, kollektív alapon születnek, a közösség minden tagjára kötelezők. A közgyűléseket a Lenin Tsz-ben hosszú időn át— 1955-től 1962-ig — elég gyakran, havonkint hívták össze. A közgyűlés feladata az elnök, a vezetőség, a különböző bizottságok tagjainak megválasztása, az éves terv megvitatása, a zárszámadás jóváhagyása, tagok felvétele és kizárása, s ezeken túl is minden alapvetően fontos — a gazdaságot érintő — kérdésekben határozni. A Lenin Tsz sajátos viszonyaiból következőleg azonban mindinkább nehézebbé vált a közgyűlések összehívása. Legfőbb objektív akadályaik a következők voltak: 1. A tagok száma már 1959-ben jóval meghaladta a 200 főt, s az ezt követő 2 évben 900-ra, ill. 1259-re emelkedett. 2. A tagok egymástól és az üzemi központtól távol laktak, ugyanis 1958-tól a kiszombori terület egy része, 1961-től pedig egy újabb, és még távolabb eső terület, Bogárzó lakói csatlakoztak a tsz-hez. 3. Nem rendelkeztek és nem rendelkeznek valamennyi tag befogadására alkalmas helyiséggel sem. A fenti körülmények már 1960-ban, de különösen 1961-ben sürgetően követelték a változást e területen. A változás 1962-ben következett be, amikor a közgyűlés jogkörét részben a havonként összehívott küldöttgyűlésekre ruházták. A küldötteket a munkacsapatok — a csapat létszámától függően — a legjobban dolgozó, s az e megbízatásra legmegfelelőbb tagok közül választották. Általában 2—3 tag és a munkacsapat-vezető képviselt egy munkacsapatot. A küldöttek küldőiket minden esetben tájékoztatták a küldöttgyűlés határozatairól. (A vezetőségi tagok beosztásuknál fogva tagjai voltak a küldöttgyűlésnek.) 176