A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Waldmann József. Tápé táncalkalmai és hagyományai

Ugyancsak verekedtek, ha egyik legény tánc közben meglökte a másikat. Az egy bandába tartozó legények mindig összetartottak. A kocsmáros által fölfogadott legények (rendezők) tiszte volt a rend fenntartása, a békesség megőrzése. Erre a tisztségre idősebb, tekintélyes legényeket kértek fel. A rendtartók nem fizettek és a „szeretőjükért" sem kellett belépési díjat fizetniük. A rendfönntartás nem volt könnyű feladat és nem is mindig sikerült. Sokszor nem tudták megakadályozni a sűrűvérű legényeket a verekedésben. Nem egyszer előkerült a bicska, súlyos sebesülés, sőt haláleset is történt. A csendőrök megtiltották, hogy a legények a bálon bicskával jelenjenek meg. Verekedés alkalmával mégis előkerültek a bicskák. Ezután a csendőrök a kocsmába lépő legényeket megmotozták. A verekedéskor viszont kiderült, hogy mégis kezükben a bicska. Ilyenkor a lányok vitték be. Említettük, hogy a házibált és kisebb mulatságot este befejezték, mert mindenkinek haza kellett térni, hogy a jószágot ellássák. A bál azonban vacsora után folytatódott. A délutáni táncban megkérdezte a legény a leányt: ,,£" gyünné-ё velem este a búiba?" A leány nyugodtan mondhatott nemet. Nem volt harag, mert a beszélgetés csak kettőjük között történt. Más nem hallotta, tehát nem volt sértés, csak tájékozódó jellegű volt a kérdés. Ha a leány igent mondott, akkor a legény elment a lányhoz és a szülőktől elkérte. Azután együtt mentek a bálba. A bál általában éjféf előtt ért véget, mert a legtávolabb lakó leánynak is haza kellett éjfélre érnie. A bálban a legények egy-egy új figura bemutatásakor így rikkantottak: Ide nézz a figurára, Ne az anyád szoknyájára. liMJujjujju! Lábam termött a táncra. Szömöm a kacsintásra. HMJujjujjul A lakodalmi rikkantókhoz hasonlóan még sok mást is kiáltoztak. A legényeknek is volt kendőjük, nem csupán a leányoknak. Aki ismerte a kendőhasználat szabályait, sok mindent megtudhatott. A legény izzadságát kendőjével törölte le. Ha a leányt akarta meghódítani, ha udvarolni szeretett volna, meg kellett ismernie a leány érzéseit. így szólt: Türűdd mán le rullam a verejtéket Örzsi! Ha a leány azt felelte: Van kendőd, türűdd le magad! A legény tudomásul vette a feleletet. Nem haragudott, hiszen ez csak kísérlet volt az udvarlásra. Többet nem beszéltek róla, ez kettőjük ügye, nem tartozott másra. E titok csak akkor került nyilvánosságra, ha valami oknál fogva összevesztek s ,,egymást ócsájják." Ha azonban a leány a felszólításra így felelt: Add ide a kendőd/, akkor volt benne némi hajlandóság a legény iránt. Ha azonban a saját kendőjével törölte le a legény homlokáról a verítéket, akkó ammán nagyon kedves vótl Feltűnt, ha a legény nem a szeretőjével kezdte a táncot. Ez hűtlenséget jelentett, s a leányok is és a legények is külön-külön megtárgyalták, s ki-ki érzése és hovatartozandósága szerint ítélte el a „gyalázatost", akit hibásnak tartott. Tánc után hosszabb szünet következett. Ilyenkor szellőzködtek és a legények be-betértek az ivóba néhány pohár bort elfogyasztani. Közben daloltak is, s a lányok szava felelt rá kívülről, más nótával. A következő táncnál már fesztelenebb volt a hangulat. Tánc közben is mondták a muzsikások által diktált nótát, s közben egyet-egyet rikkantottak. A rikkantok 168