A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Tésikné K. Márta: A Dél-Alföld női vászonruhái
A DÉL-ALFÖLD NŐI VÁSZONRUHÁI A közelmúltban a néprajzi szakirodalom több helyen foglalkozott a magyar paraszti öltözékkel, köztük a női inggel és a pendellyel. Ez alkalommal a szegedi,, hódmezővásárhelyi és makói múzeumokban képviselt női viselet legősibb darabjait, a rövidderekú női inget és a pendelyt mutatjuk be. 1 Ezek a ruhadarabok hazánkban a népi ruházkodás alapját képezték és nemcsak fehérneműként, hanem korábban felsőruhának is használták. 2 A köznapra és ünnepekre egyaránt használt vászonruhákat, akár a magukkészítette vászonból, akár gyáriból, a viselőik szabták és varrták. Az ing kiszabásánál a rendelkezésre álló vászon szélessége volt a döntő. Igyekeztek gazdaságosan szabni, hogy egy darabka vászon se menjen veszendőbe, ezért az ing és a pendely is négyszögletes, egyenes darabokból, lehetőleg a vászon teljes szélességéből készült 3 . Palotay Gertrud az ingeket szabásuk szerint két csoportra osztja: a bevarrott és a mellévarrott szabású ingekre. Az általunk bemutatásra kerülő darabok a második csoportba tartoznak, és az egy vagy két téglalapból készült derék, és szintén téglalap alakú ujjak, közbeékelt páha szabásformáját követik (10. ábra). A tárgyalt ingek fele oldaleresztékes 4 , ebben az esetben a páha alsó csücske mindig az oldaltoldás alá csúsztatott. A darabok az eddig ismertekkel szemben 5 igen egyszerűek, díszítetlenek. Csupán apró eltérések mutatkoznak rajtuk, amelyek a Dél-Alföld női vászonruháinak jellegzetességei. Ilyenek a derék és az ujjak különböző bősége, mely ingvállainkra jellemzően a vászon redőzését szabja meg. Eléjük és hátuk egyenes darabból szabott, még a nyaknál sincsenek kikerekítve. A nyakban mind ráncoltak, azért a variációs lehetőségek itt is megvannak. A nyakkörüli sima pántba fogott ráncolás az ingek egy részén egyenletesen elosztott (1,4—6. ábra), a másik részén az eleje közepén keskenyebb-szélesebb ráncolatlan rész kihagyásával (2—3. ábra) a nyak húzása egyenlőtlenül is történt (3. ábra). Ingeink közül csak néhánynak van elöl középen nyílása, hasítéka. Ezek különböző hosszúságúak (5—6. ábra). Egyik darabunk elöl végig nyitott (4. ábra), csupán a nyakpánt megkötésével záródik. A nyakkörüli ráncolás befogására az ing anyagából szabott szalagot, vagy gyári szö1 Itt köszönöm Csilléry Klárának, hogy "hódmezővásárhelyi tartózkodása idején felhívta figyelmemet ezekre a tárgyakra. 2 Győrffy István: A nagykun viselet a XVIlí. században. Ethn. 1937. 366. 1. Lásd még a Magyarság néprajza I. kötet, Malonyai Dezső: A magyar nép művészete. 3 Vö. Palotay Gertrud: A magyarországi női ingek egy szabástípusa. Népr. Ért. 1931. 155. 1. és Csilléry Klára: Rövidderekú női ing és hozzávaló pendely. Népr. Ért. 1958. 174. 1. közölt szabásrajzokkal. 4 Palotay Gertrúd i. m. 161. 1. '•> Csilléry Klára i. m. 171. 1. 153.
