A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

Maksa falra akasztható kettős só-paprikatartóit jellemzi, hogy az edénykék fala egyenes. Egy fekete-vörös pöttyös darab irókás aláírással a legutóbbi időkig volt használatban a család konyháján (53. sz. VII. í. 1.). Egy másik, dudiszínű só-paprikatartón Puskel Mária neve olvasható, aki Maksa ikergyermekeinek keresztanyja volt (54. sz.). Legkönnyebb a boros és pálinkás edényeket azonosítani, mert ezeken mindig van felirat és gyakran aláírás is. Első helyen az 187l-es csalikancsóró] vagy mihókról szólunk, melyet a „gölöncsér ifjúság" számára csinált (55. sz. I. t. 1—2.). A kancsó ívelt szája összenyomott, az összenyomás fölött kis gomb. A száj alatti rész körzővel előrajzolt alapon, áttört. A csecsek sora nem a szájon van, mint a szokásos csalikorsóknáf hanem az áttörés alatt, valamint a fülön. Az áttört rész fehér, csak a száj széle van zöld mázba mártva. A kancsó alsó része vörös, dísze három nagyobb szőlőfürt pöttyökből alakítva, meg egy kisebb fürt. Feneke fehérrel fejtett és mázolt, ebbe van belekarcolva a felirat. Ha a 20 éves Maksa Mihály át is vette a formát mesterétől, ez nem kisebbíti érdemeit: edénye nagy technikai tudásról, művészi érettségről, fejlett ízlésről és élénk kombináció képességről tanúskodik. A butellák mind zöldmázasak. Előfordul, hogy a zöld máz nem fedi tökéletesen az alsó fehér festéket és az kis darabon kilátszik. Minthogy az edény alsó részét átlátszó fehér mázba mártották, az alsó rész vörösbarna színű s felette van ez az immár mázolt fehér csík. Maksa Mihálytól eddig 6 szignált butellát ismerünk, de ennek alapján még sok darabról megállapítható, hogy kétségtelenül ő csinálta, és vannak darabok, ahol ezt feltételezhetjük. Általában elég nagyok, négy sarkosra vert alakúak, némelyik kissé vállas. A feliratot rendszerint vonalzóval húzott kettős keret veszi körül, felül pedig körzővel többszörösen húzott félköralakú keret, ferde vonalakkal bekockázva. Maksa Istvánnál és Jánosnál alul is van egy ilyen félkör, ez azonban Mihály butelláinál elmarad. A keskeny oldalra vagy zsinóros díszt tesz, vagy „halálfog^-nak nevezett díszítményí, — gyakran egyik oldalra egyiket, a másik oldalra a másikat. A butelláknak hátlapját — ha nincs szöveg — körzővel rajzolt mértani minta díszíti, egy bekockázott félkör, vagy két álló helyzetű félkör, — az utóbbi minta Jánosnál is előfordul, de más régebbi vásárhelyi mestereknél is. Gyakori a körzővel előrajzolt hatágú rozetta, egy vagy kettő. Olyan butella is akad, amelyen csak ezek a mértani díszek találhatók, meg az évszám. Az / számjegy írása más, mint Istváné és Jánosé, kettőzött szárával római II-höz hasonlítható. Ritkábban előfordul a hullámvonalba helyezett karéjos levélsor, ez kerülhet a butella keskeny oldalára, de kerülhet a hátára is. Lehetséges, hogy azok között a vásárhelyi butellák között, amelyeken csak mértani dísz vagy csak levéldísz van, több darab a Maksa család tagjaitól származik, egyenlőre azonban e darabokat bizonyossággal nem tudjuk meghatározni. A butellák legfőbb dísze mégis a szöveg, annyira, hogy a hosszú felirat kedvéért marad el az alsó kockázott félkör. A szöveg két részre oszlik, az egyik a tréfás hangú ajánlás, ebbe foglalja bele a tulajdonos nevét. Az ajánlás versét Mihály testvéreitől vehette át. Leggyakoribb az a vers, amivel János butelláin találkozhatunk, de ezúttal irodalmi helyesírással (58., 59., 60., 64., 68., 73. sz.). ,,Németh 1st vén az én nevem megjön akkor az én kedvem butellám kezemben tartom belőle bőven ihatom vivát" 140