A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)
Banner János: Reizner János és a szegedi múzeum
— úgy látszik — alig egy esztendő alatt annyira lanyhult, hogy az eleinte a ház fölösleges dolgaiból adományozott múzeumi tárgyak alig egy-két, talán biztatásnak is szánt híradásban szerepelnek. 19 A következő évben már csak a horgosi és algyői elpusztult emlékekről emlékezik meg 20 és alkalomszerűen megírta Szeged város története dióhéjban c. kis közleményét 21 , de a múzeum gyarapodásáról többé nem ír. Lehet, hogy szép eredménnyel kecsegtető gyűjtő munka kátyúba jutása vette el a kedvét, de még inkább valószínű, hogy egyre növekvő közigazgatási munkája vette igénybe minden idejét. Való igaz, hogy 1873—1878 közt nem találkozunk nevével a múzeumügyről szóló néhány közlemény alatt. A kialudni látszó fáklyát Ambrus József hittanár igyekezett újra lángragyújtani. Előbb ,,A szőreghi apátság romjai", majd „A műrégészetről" címen cikket írt, amelyben az elkallódó régiségekről szól, sőt leletekről, sírokról is hírt ad. 22 Soraiból kétségtelenül kicsendül a Reizner-féle megmozdulás sikertelensége, „...mindenek előtt ajánlom a komoly és higgadt megfontolást — írja —•, mert tapasztaltam, hogy Szegeden nagy szalmaláng uralg, mely egy pillanatban magasra csap, a másikban már hűlt hamu." A tények valóban Ambrusnak adnak igazat, de valójában a „szalmaláng" mellett az a körülmény is közrejátszott, hogy komoly, megalapozott szervezet és megfelelő anyagi támogatás nélkül sohasem lehetett e téren eredményeket elérni. A cikknek azonban volt valamelyes hatása. Szeged későbbi első etnográfusa, Kovács János* 3 : „Történelmi és régészeti társulatot Szegednek" címen újabb felhívást tett közzé. Ez mutatja a legjobban, hogy az első megmozdulás valóban csődbe jutott. Ennek kifejezést is ad: „A szellemi hadjárat határozott irányban haladt, s már-már hódításokat is tesz vala, midőn egyszerre csak visszavonulva a feledékenység ködébe, többé semmit nem hallat magáról." 24 Az egykorú lapokból ez a szomorú kép bontakozik ki előttünk éppen akkor, amikor Rómer a legnagyobb erőfeszítéssel, az egész ország^ területéről toborzott munkatársakkal szervezte a VIII. Nemzetközi Embertani és Ősrégészeti Kongreszszust. így történt aztán, hogy sem Szeged, sem szegedi ember nevét nem találjuk a kongresszus kiadványában, de még a vidéki gyűjtemények anyagából összeállított katalógusában sem. 25 A Rómer szerkesztette térképen Szeged nagykiterjedésű határa „fehér folt" maradt. 18 Uo. 11, 33, 57, 79, 137. 20 Uo. 1873. 11. 21 Lévay F., Emléklapok a szegedi országos dalárünnep alkalmából. Szeged 1876. 22 Uo. 1875. 46, ill. 64—65. Ebben Ö- és Újszentiván, Deszk, Szőreg leleteit is említi. — Ambrus nevével régészeti irodalmunkban még kétszer találkozunk. Már a fenti lelőhelyek, majd Óbéba leletei mutatják, hogy azon a környéken kísérte figyelemmel a földből előkerülő régiségeket, amelyeken a később megalakult városi múzeum legjelentősebb átasásait végezte. Rómerrel is levelezésben állott és a kongresszusra készített régészeti térképhez két halomra vonatkozó adatokat is közölt. Szeged területéről egyetlen adat sincs. Csongrád megyének távolabbi területéről legalább van néhány. Az oroszlámosi halom ugyan tévedésből Csongrád megyéhez került a szövegben (Compte Rendus П. 1. 156. 268. levél), Klárafalva azonban a maga helyén van Torontálban (Uo. 158. 136. levél). — Csak legutóbbi kutatásaim során jöttem arra a gondolatra, hogy: Ambrus bácsi, Régészeti kis káté. Falusi iskolás gyermekek számára címen Temesvárt, 1880-ban megjelent, tagadhatatlanul naiv segítségnyújtás, amely a maga nemében egydül áll a népszerűsítő irodalmunkban, az ő munkája lehet. Neki voltak kapcsolatai a TRÉ-vel. (Óbébai régiségleletek, TRÉ 1878. 189—194.), és ez a füzet a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat kiadásában jelent meg. Az Arch. Ért.-ben Sz. A.—talán Száraz Antal írt róla igazságtalanul kemény kritikát (r.f. 14.(1880). 178—179). 23 Móra literary gentlemann-nek nevezi. I.m. T. 51. 24 Szegedi Híradó. 1875. 99—100. 25 Rómer F., Résultats généraux du mouvement archéologique en Hongrie, Budapest, 1878. — Hampe! J., Catalogue de l'exposition préhistorique des musées de province et des collections particulières de la Hongrie. Budapest, 1876. 11
