A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

gönyt cserép „firhanggombok" tartották, ezek közül három máig is a helyén van (98—99. sz. VI. t. 3—4.). 1886-ban meghalt édesanyja, Csöndé Ilona és halála után birtokba vehette atyai örökségét, a ,,sarkalyi érben lévő nyomási földet'" (három kis holdat) és árát pótolta 125 forinttal. Több vagyont aztán nem is szerzett: háza volt és négy és fél kis hold földje. Ez volt az a hajlék és az a kis föld, az a ^van", amelynek megtartásáért olyan keményen kellett küzdenie. Közben pedig sorban születtek a gyermekek. Füzete végén Maksa feljegyezte anyakönyvi adataikat, és, hogy melyik csillagjegy alatt, milyen „planétában" születtek. 1880-ban egy kislány született, de mindjárt meg is halt, rá egy évre fiú, Ernő, aki tálasnak tanult. 1883-ban született Rozália, 1885-ben adatközlőnk, Julianna. 1887-ben megint fiú születik, János, aki szintén tálasnak indult, később kőmíves lett. 1888-ban leány. Lidia, utóbb Balog Sándorné, 1891-ben ikergyermekek születnek, rövidesen meg is halnak. Ezután három fiú következett, Mihály. Lajos és Sándor, az elsőből kőmíves. a másik kettőbői szabó lett. 1899-ben újra kisleány született, akit a meghalt ikerleány után Jusztinának keresztéinek. Nyolc élő gyermeke volt ekkor. A mesterségben Ernő és János, Rozália, Juli és Lidi voltak segítségére.

150 1900tól kezdve azután egymás után éri a bánat. Február 17-én meghal legidősebb fia 19 éves korában. Március 9-én a kilenc hónapos ,,2dik Jusztikám" is meghal.

15c 1902 februárjában a 19 éves nagyleány. Rozália távozik el. s mikor rövidesen áprilisban újra kisleány születik, őt is Rozáliának keresztelik, de ez a leány szintén meghal egy hónapon belül. A fiúk közül csak János maradt mellelte s, hogy mennyire szerette őt, bizonyítják a neki készített edények. Nem csoda, ha ennyi gyermek és gond mellett a krónika megszakadt. Az utolsó bejegyzés az 1888-as esztendőből való, a gyermekek adatait 1902-ig bejegyezte. Halálát, emlékezet szerint, szélütés okozta. Utolsó évében, 1908-ban június 5-én még csinált egy kis butellát János fiának (75. sz.). Bizonyos, hogy nem János csinálta önmagának, mert ő egészen más modorban dolgozott. A békéscsabai múzeumban van egy 1910-es butella „Készítette ifj Maksa János tálas mester" felirattal. S bár egyes vonásokban a butella hasonlít apja darabjaihoz, különös módon a virágmintát és a feliratot fekvő irányba helyezte el.

16 Apja halála után Maksa János nem sokáig folytatta a tálasmesterséget, néhány év múlva kőművesnek állt. Talán 1913-ban hagyta abba, amikor édesanyja is meghalt. Maksa Mihály tálasműhelye tehát még a világháború előtt megszűnt. A világháború a fiúk közül hármat vitt el: elesett János (1915-ben). Lajos és Sándor (mindketten 1914-ben), Mihály 1922-ben halt meg. így a 13 gyermek közül csak Lidia és Júlia ért nagyobb kort. Élő leszármazottja csak egy maradt. Júlia fia, Aracsi Imre kőműves, akiben az maradt a nagyapai tehetségből, hogy műkedvelésből szobrászkodni szokott, anyját, rokonait mintázta meg agyagból. Maksa Mihály életében csak az a rendkívüli, hogy gimnáziumot végzett. Komolysága, elmélyültsége és ebből fakadó nagy vallásossága kivételes ritka egyéniisb Würtz Ádám gyűjteményében van egy butella, amelyet Lidia 17 éves korában „írt meg". Keskeny oldalán „Maksa Lidia s.i." olvasható, lapján pedig ajánlás és még egyszer névjel: „Kis Pálé ezen butella készült 1905 November 28-án Hódmezővásárhelyt Meg írt M. L." — valamint „zöld butella az én nevem" kezdetű vers 15c E kisleány számára készíthette Maksa azt a szép sárgamázas szilkét, amely Kiss Lajos gyűjeményéböl való. Felirata: „II. Jusztikáé." 1,1 Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, lelt. száma: 52.3209.1. Felirata: „Készült 1910ik év április ho 22. Készítette Ifjú Maksa János tálas mester". Hátlapján: „Klomen Pál az én nevem Megjön akkor az én kedvem Butellám kezemben tartom Belőlle bőven ihatom vivát Igyál pajtás belőlle Váljon egészségedre". 132