A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Kresz Mária: Maksa Mihály tálas

MAKSA MIHÁLY TÁLAS (1851—1908) A „tálas" fogalma a néprajzi irodalomban Kiss Lajos a hódmezővásárhelyi tálasságról szóló tanulmányához fűződik, amely 1914—1916 között jelent meg és máig a legalaposabb leírása a magyar fazekasmesterségnek.

1 Kevésbé ismert Kiss Lajosnak a szegedi egyetem kiadásában megjelent munkája, a vásárhelyi tálasok társadalmi viszonyairól, életkörülményeiről.

2 Ebben a második tanulmányban Kiss Lajos felsorolja a város híresebb mestereit városrészenként és az újvárosiak között — de nem különös hangsúllyal — a Maksa nevet is megemlíti. Maksa Mihály nevére e sorok írója a Néprajzi Múzeum vásárhelyi edényeinek tanulmányozásakor figyelt fel 1953-ban, amikor Wiener Tibor műgyűjtő sokszáz tárgyból álló vásárhelyi kerámia gyűjteményét leltározta. Jórészt ez a gazdag anyag tette lehetővé 1954-ben a Néprajzi Múzeum vásárhelyi évszámos cserépedényeinek feldolgozását.

3 Akkor hét edény volt a Néprajzi Múzeumban, melyen ,,Maksa Mihály tálas" aláírás szerepelt, és ennek alapján öszszesen 24 darabot tulajdoníthatunk neki. Különösen egy páratlan darab vált ki, amelyet Csilléry Klára gyűjtött 1950-ben Vásárhelyen: fortélyos kancsó. Olyasféle, mint a csalikorsó, de nem kerekszájú, hanem összenyomott kancsószájú (vásárhelyi nevén ,,mihók"). Díszítménye pöttyökből alakított szőlőfürt, fenekén a következő felírat: ,,1871 Készítette Maksa Mihály ezen Mihókot a' gölöncsér ifjúság számára midőn Tóth József volt a czéh mester." (55. sz. I. t. 1—2.). 1959-ben a „Magyar népi cserépedények" kiállítása alkalmával Maksa Mihály edényei különálló vitrinben foglaltak helyet, s mellette ott állt korongja is.

4 Ez a különlegesen szép szerszám egyik újvárosi tálasnál volt, akinek apja Kiss Zoltán, Maksa Mihály műhelyében dolgozott. „Különös mester volt, mindent úgy megcsinált" — emlékezett viszsza Kiss Zoltán és elmondotta, hogy Maksa leánya, Júlia, özv Aracsi Imréné még az apai házban lakik Újvárosban, a Szoboszlai úton. Aracsinéval 1955-ben sikerült beszélni, egy év múlva azután meghalt. Ki volt ez a „különös" tálas, aki ilyen tudatosan vállalta műveit? Erre a kérdésre elsősorban leánya adott feleletet. Életét röviden össze lehet foglalni: 1851-ben született, másfélholdas szegényparaszt fia. Pap akart lenni, egy osztály híján elvégezte a gimnáziumot. Szülei ekkor meghaltak, saját kenyerére lett utalva. Maksa Istvánhoz, testvérbátyjához állt be a mesterséget tanulni. 1871-ben, húsz éves korá1 Kiss Lajos, A hódmezővásárhelyi tálasság. NÉ. XV. (1914) 248; XVI. (1915) 51; XVII. (1916) 72. 2 Kiss Lajos, A hódmezővásárhelyi tálasság története. Dolgozatok a m. kir. Ferenc József tud. egy. Archeológiai Intézetéből. II. (1926) 185. Új kiadás: Vásárhelyi kistükör,Budapest. 1964. 3 Kresz Mária, Évszámos hódmezővásárhelyi cserépedények a Néprajzi Múzeumban. NÉ. XXXVI. (1954) 12. 4 Kresz Mária, Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban. NÉ. XLIII. (1961) 141. 8* 115