A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

a század elején, amikor még gabonáshajókat fuvaroztak. Nagyobb volt a homok­szükséglet, tehát jól kerestek vele a kereskedők és jobban fizettek. Ugyanakkor a 20—30-as években kevesebb vontató dolgozott, mint korábban, mert a világhá­ború után sokan átköltöztek Jugoszláviába és a kiöregedett, elhalt vontatók he­lyébe nem kerültek felnövő fiatalok. A deszki vontatók gazdasági, társadalmi szempontból az utóbbi 80 év alatt differenciált réteget alkottak. A múlt század végén voltak közöttük napszámos, és bérföldet művelő fuvarosemberek is. Ezeknek a kereset sokszor nem volt elég a munka nélküli téli időszakra, különösen ha nagy volt a család. Tömörkény egy olyan esetről ír, amikor december 6-án, hideg időben a Péró nevű rác 12 éves fia megy fuvart keresni, mert apja beteg, a pénzre viszont nagy szükség van otthon. 29 A század elejétől a deszki hajóvontató fuvarosok többsége már 6—10 hold föld tulajdonosa. A két világháború közötti konjuktura idején többen 20—25—30 holdra gyarapították vagyonukat. A földet igyekeztek maguk megművelni, de ha a hajósgazdak üzentek értük, — az utóbbi időben sürgönyöztek — akkor otthagyták a földet és vontatni men­tek. ,,Otthagytuk az ekét a földben, befogtunk és mentünk vontatni. Amikor el­végeztük a fuvart és visszaértünk, ott folytattuk a szántást, ahol abbahagytuk..." Ha sürgős volt a mezei munka elvégzése — pl. vetés, aratás, betakarítás — akkor inkább napszámost fogadtak, de kitartottak a vontatás mellett. A tehetősebbek bérest tartottak, aki a szántóföldi munkát végezte és szükség esetén a vontatásnál is segített. Télen sokan kocsioldalkast, kosarat kötöttek és az uradalom erdejében fa­vágást, rőzsehordást vállaltak. A hajóvontató fuvarosok háztájéka vagyoni helyzetüknek megfelelően külön­böző volt. Az istálló régebbi házaknál a lakóházzal egyvégben, másutt azzal szem­ben, a telek vagy porta másik oldalán állott. A rendszeresen hajó vontatással fog­lalkozó fuvarosoknak általában 2—4, de többnek 6—8 lova is volt. A lovakat jó időben az istálló végéhez épített féltetejű nyári szwben tartották. Módosabb fuvarosok ma még meglévő portája olyan, mint bármely gazdag pa­raszt gazdasági udvara, (kőlábas góré „katárka", alatta disznóóllal, több szalma­kazal, szárkúpok stb.). Több lovat tartottak, mint általában a paraszti gazdasági együttesek, ami nagyobb takarmány-szükségletet is jelentett. * A továbbiakban a rendelkezésre álló kevés adat alapján néhány vonatkozás­ban összehasonlítjuk a deszki hajóvontatókat más vidékek vontatóival. A lóvontatás szerszámai megegyeztek: általánosnak látszik a vontatók készí­tette kenderhám használata, bár van adatunk a szíjhám használatára is. A zentai fuvarosok hajóvontatásnál a szíjgyártók által készített szerszámot (fejzőt, szügye­lőt stb.) hagyták a lovakon és kiegészítették azt zsákból, kenderszőttesből készí­tett farhámmal. 30 A deszkiek szerint hasonló összeállítású szerszámmal, vontattak a csongrádi fuvarosok is. Valószínű, hogy azok használhattak ilyen szíj- és kender­hámot, akik ritkábban, nem rendszeresen vontattak hajókat. Győrött ökröket is befogtak hajó vontatásra. 31 A deszkiek csak lóval vontattak és Betkowski sem említi a Tisza mentéről az ökrök alkalmazását. 29 Tömörkény: Szirtesek a partok. Hajnali sötétben. Bp. 1958. 404. 30 Saját gyűjtés Sentán 1964. szeptemberében, adatközlő: Kadvány András (szül. 1889). 31 Csermák Géza: Hajóvontatás, halászat és vízimolnárság gyűjtése a felső és alsó Duna mellékén 1951. Népr. Múz. Ethn. Adattára 2513. és Timaffy László: Szigetközi krónika, EA. 1959/35. 67. HL

Next

/
Oldalképek
Tartalom