A MÓra Ferenc Muzeum Evkönyve 1964-65. 1. (Szeged, 1966)

Juhász Antal: A deszki hajóvontatók

A vontatóhámot, a kocsisok és hajósok szóhasználatában egyszerűen csak hámot a deszki szerbek maguk készítették. Gurtnit, a könnyű istránghoz hasonló vastagságú kötelet, lajfántot és varrótűt használtak a készítéséhez. A Iqjfánt a kenderből összesodrott vastagabb cérna szakmai neve, ezzel varrták össze ill. erősítették meg a hám egyes részeit. A ló szugyére széles gurtni feszült, aminek a belső felét rendszerint kipárnázták, hogy a bőrét ne dörzsölje fel. A hám végén lévő istrángot ráhurkolták a hámfára, amit bognár készített, de sok vontató maga is kifaragott. A hámfa közepére volt erősítve az ún. perec, 55—60 cm hosszú kötélgúzs, aminek a másik végét a pajzerpöcökre vagy kukára kapcsolták. (2. kép) Fiatal kocsisok a hám készítését és javítását (pl. elszakadt kötél összedolgozását) az idősebbektől hamar megtanulták. A deszki vontatóknak ez a kenderhámja igen célszerű szerszám volt, egyik nagy előnye, hogy könnyebb volt, mint az általánosan elterjedt, szíjgyártók készítette lószerszám. Ha valami baj adódott. — pl. a hajó a lovakat a víz felé húzta — a kocsisok a perecet gyorsan lekapcsolhatták a pajzerokról vagy az istrángokat kibújtatták a hámfából és így idejében megmenthették a lovaikat vízbefúlástól. így is előfordultak balesetek, amikről majd később szólunk. Miután a hajósok ladikon kivitték a partra a vontatókötelet és a rudat, a kocsisok a következőképpen „fogtak rá a hajóra." A rúd elülső végére egy lovat fogtak, ez volt a preclnyák vagy vezérlő. Utána minden pajzerra egy lovat fogtak, így a lovak párosával egymás mellett húztak, csak a rúdlánc ellenkező oldalán. Legvégül megint egy ló, a kurtulás haladt, de ez mindig a part felőli oldalon húzott. Preclnyáknak betanított, ügyes lovat fogtak be, amelyik gyakorlott volt a vontatásban és ostor nélkül, csak irányító szavakra is elvezette a cukkot a vontatóúton. Cukknak nevezték /. a hajóvontató lovakat, 2. a kocsisokat és a vontatólovakat együtt, de használták ezt a kifejezést 3. az egész szállítmány, tehát a hajó, hajósok és vontatók együttes jelölésére is. A vontatólovak befogásának ez a módja magyarázza, hogy általában páros számú lóval vontattak. Ha páratlan számú ló húzott, akkor kettőt fogtak kurtu/ámak. 14 lovon felüli cukkban különben is 2 vagy 3 kurtulás ló volt, hogy a hajó víz felé húzó erejét kiegyenlítsék. Kisebb, kb. 2 vagonos homokoshajót üresen 3 vontatóló is elhúzott, ezeket úgy fogták be, hogy kettő volt elöl és a kurtulás hátul. A vontatóköté! hajóra erősítését nem részletezzük, hiszen az a hajósok kötelessége volt. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a kötelet az őrfa csigaházából lecsüngő paránkás kötél tartotta és vége koporsótetejű hajókon, a kukajáró végén lévő lovasbakhoz, tetejetlen hajókon a hátsó bas egyik bakjához volt erősítve. Miután a lovakat befogták, egy kocsis bekiáltott a hajóra: ,,K.ész а 10ГА hajósok elcsapták a tartó köteleket, felhúzták az anyamacskát és megkezdődött a vontatás. Az indulásnak megvolt a maga jól bevált fogása. A lovakat nem indíthatták mindjárt előre, mert ha hirtelen nekirugaszkodnak, elszakad minden. Hanem a prednyákot először jobbra-balra vezetgették, vele együtt mozgott az egész cukk és közben lassan mozgásba jött a hajó is. A cukk a ficsór-jár'ásnak, cukkjárásnak vagy /ójárásnak nevezett hajóvontató úton haladt. Erre a célra a folyó vontatásra alkalmas partján 10—12 m széles sávot letaroltak, kivágták a fákat, bokrokat és megtiltották, hogy az utat beültessék vagy bevessék valamivel. Amennyiben a ficsór-járást a partmenti parasztok mezőgazdasági célra mégis igénybe vették, a vontatóknak joguk volt a veteményen keresztül haladni és emiatt nem eshetett bántódásuk. A századfordulón a Folyammér98