A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1963 (Szeged, 1963)

Juhász Antal: A kisteleki kékfestő műhely

Abb. 7. kép. A mángorló, előtte a „haspli", vagy „pámoló" áram hajtja a hasplit is. A munka így gyorsabb és gazdaságosabb. A pámolást Perényi" ma egyedül végzi, míg azelőtt két ember csinálta. Ez a kékfestés teljes munkafolyamata. Nagyobb műhelyekben az egész személyzet nem csinálta végig az összes munkát, hanem kialakult bizonyos munkamegosztás. Volt, aki csak tarkázott, a másik ráfot húzott, ismét más kifőzött, mosott, tengetett, mángorolt. Ilyen helyeken egyidőben több munkafolyamat is pergett, de a kisműhelyben a munkák a fent leírt sorrendben követték egymást és jobban elhúzódtak, mint a nagyobb műhelyekben (pl. Gyöngyösön Kovács Gyulánál 1926-ban kb. 30-an dolgoztak). Kiegészítésül szólnunk kell még a többszínű festő előállításáról. Az ismertetett festési eljárással sötétkék alapon fehér mintás festőt kapunk. Ezenkívül Perényi a következő színű festőket állította elő: 1. kétszerkék: sötétkék alapon, a minta világoskék. Ezt úgy nyerték, hogy tarkázás előtt 3-4 eugot adtak az anyagnak, — ezt blendoldsnak (előfestés) nevezték —, ezáltal az világoskékre színeződött és csak ezután tarkázták. A blendolást rendszerint az öreg vagy fukszkipábzn végezték, amiben a már kihasznált, megsűrűsödött indigófesték állott. Ezt igyekeztek még kiszívatni, amíg lehetett és tarkázás előtti előfestésre megfelelő volt. A forró faggyús keményítőbe metilviolettet tettek, ami megtörte a vöröses színt, így a minta élénk liláskék, püspöklila árnyalatú lett. A többi munkafázis a már leírt eljárással történt. A kétszerkék mintás festőt Perényi szerint szerették az egész Alföldön, de leginkább Kiskunfélegyháza, Kecskemét környékén. 111